2020. ápr 04.

Azt hittük, meccsre megyünk

írta: Cserve
Azt hittük, meccsre megyünk

Ha jól emlékszem, magyar filmet nehezen válaszottunk, és igazából a szerencsére bíztuk (na nem balta-bikkmakk-vadmalaccal döntöttünk), de így lett az idei magyar filmünk A mérkőzés című.

Amikor néztük, nem tudtuk egy ideig eldönteni, hogy ez paródia-e. Itt le is lövöm azt a mondatot, amin végig vinnyogva röhögtem: "Dózsa, ha még élne, láthatná, hogy nem hiába halt meg." Amikor meg eldöntöttük, hogy ez biza paródia, abban a pillanatban kiderült, hogy ez nem az. Ez a kőkekmény valóság. Lehetett. Akkor. 1953 körül. A történlemi hátteret tutira megírja Skog, én csak címszavakat tudok, lásd frissen cinkelt bádogkorsó-hegek, amin átment a golyó az asszony szívébe s ölte meg őt, vagy az orosz katonai repülőgépek gyakorló bombákat dobálnak le a földekre, így gyakorolnak célba dobni, kommunizmus csak jönni fog, de ez az a korszak, hogy akinek hatalma és B-vitaminja van, annak mindent lehet, akinek meg nincs, arra rákenik még azt is, amit nem kéne. Ha pedig okos és tisztességes és szókimondó is, mindezt "fenti" ismeretség nélkül, na az maga a halál is lehet. 

Egy focipályán kezdünk, Skog tuti behashtaggelte már a #groundhopping-gon, a meccs persze nem tiszta, s a bíró, aki az edző szerint jogtalanul fújt, na az ő fejét beleverik a "klozetba" olyan erővel, amibe a kórházban a műtét közben belehal. A fejbeverést látja egy játékos, és véletlenül egy riporter is. Az edző persze nem egy senki, a riporter meg nem az a hatalomnak, kedveskedésnek, pénznek behódoló valaki, ezért az edzőt magasztaló cikk helyett egy leleplező cikket ír meg. Mielőtt viszont az publikálásra kerülne, vacsora közben kopogtatnak az újságíró ajtaján, és kedvesen megkérik, menjen velük kihallgatásra... nem lövöm le a történetet, én nem akarom. Igazából elkeserítő, hogy egy 1981-es film 50-es évek beli sztorija most épp megismétlődni látszik Magyarországon. Elkeserít az az igazságtalanság is, hogy ha pénzed és hatalmad van, akkor bármit megtehetsz, mert vannak, akik egyenlőbbek a többinél. És ezek az egyenlőbbek ezek bármit. De tényleg bármit. Megtehetnek. És meg is tesznek. És persze a felelősséget meg vigye el a kisember, annak családja, esetleg gyereke. 

merkozes.jpg

Az akkori kor kibeszéletlen dühe, szomorúsága, mérge sok emberben felgyülemlett. Én örülök, hogy a mi korunkban már igenis lehet erről beszélni, és a pszichiáterhez menés nem a beteg/bolond ember "luxusa". Fantasztikus lenne, ha nem (szexuálisan)a frusztrált emberek irányítánának országokat, hatalmakat. Szóval pszichológust mindenkinek! 

A filmet pedig így utólag nagyon is örülök, hogy megnéztük. Ezt meg kell nézni. Talán előtte viszont nem árt tudatosítani, hogy ez egy véresen komoly film és nagyonis aktuális. S ha nem történelmileg, akkor emberi kapcsolatok szintjén. Ennek a filmnek mindene a helyén volt. Na jó, a fejműtétet nem kellett volna annyira direktbe mutatni talán. De komolyan mondom, ez egy muszáj film. 9/10. Nézzétek meg!

UI: én is frissítek, pont mint Skog.Mert így fair. Mert az én fejem is járt az ő kritikája olvasása után. És igaza van a sok WTF-ban. És azt hiszem, ez is annak a módszere volt, hogy mennyire érthetetlen volt az a rendszer, az a világ. Amikor sokan sok helyzetben kérdezhették volna hogy WTF. Sokat beszélgettük arról is Skoggal, hogy most, ebben a projekben először mennyi eltér a véleményünk. És aztán azt is megbeszéltük, hogy ez a film kicsit olyan, mint egy test alakú puzzle. Ő kirakta majdnem az egészet, agyastul, gerincestül, én meg beleraktam a szívet. Így vagyunk mi ketten is egy egész. Ő meg én.

Szólj hozzá

1981 magyar film