2019. már 26.

1981

írta: Skog
1981

Erös egy év volt. Erös egy lista lett.

Nagyon komoly vitákkal, például hogy a Mephisto most német, magyar esetleg osztrák, német nem lehet hisz ott a Das Boot. Akkor én most mit válasszak, még egy magyart? Hiszen, amúgy Ripacsok, vagy esetleg Kopaszkutya?!?

Németül meg még ott a Christiane F: A végállomás gyermekei. Amúgy ebben az évben fut a Tüzszekerek, meg az Aranytó( nekem komoly fájdalom, hogy nem került be, de rostálnunk kell.)

Szóval a nagy nehezen megszületett döntéseink:

Nem Láttuk Kategóriában: Julius Machulski Vabanque címü filmje indul.

Cserve választottja lett: My dinner with Andre Louis Malle-tól.

Az én választottam pedig: Mephisto Szabó Istvántól.

Magyar film, amolyan szarva között a tögyét alapon: Kósa ...

Tovább Szólj hozzá

1981

2019. már 26.

Solo Sunny

írta: Cserve
Solo Sunny

Hát, a cime izgalmasan hangzott. Jo, lehet, nem voltunk eléggé lazák/kipihentek/betépve/ráhangolódva, így sajnos csak két este alatt bírtuk megnézni (megvallom, bealudtunk rajta). De ami érkedes, hogy a film utáni filmkritika-videó alapján jobban felcsigázott, és majdnem megnéztük még egyszer. De aztán megbeszéltük, hogy nem lenne fair a többi filmmel szemben. Mindent csak egyszer. Úgy, ahogy. Akkor, amikor. Ez van.

Egy szigorúan NDKs film. Amit már beszerezni sem volt gyaloggalopp, de a linzi egyetemi könyvtárban sok kincs van, így a Solo Sunny is DVDn. Persze ez is technikai kihívás elé állított minket, mert a két laptopból, már csak az egyiken van CD/DVD lejátszó. És persze az az, amelyik már többször meg-kék-hal, mint nem. Na de. ...

Tovább Szólj hozzá

1980 Solo Sunny német nyelvü film

2019. feb 27.

Feeling NDK-s módra. Solo Sunny

írta: Skog
Feeling NDK-s módra. Solo Sunny

Ne nézzetek fáradtan filmet!

Bealudtam rajta, mégis csak ajánlani tudom...

Solo Sunny volt 1980-ból a német nyelven forgatott film választásunk, nem bántam meg, bár mintha úgy sejlene, hogy nem teljesen ezt a filmet akartam volna. Mindegy.

Nem vagyok szakértő az NDK filmművészetében, még úgy sem, hogy az átlagnál jóval többet láttam belőle. Mégis ki merem jelenteni, hogy ez az NDK egyik leg NDK kritikusabb filmje, amit kiengedtek a kezeik közül a szigorú keletnémet cenzorok. Mindezt úgy, hogy kritikus mondat, vagy akár félreérthető egy sincs a filmben. A hangulat, a látvány, Sunny alakja, meséje...

A megtekintés második harmadában lényegesen frissebbek voltunk, meg is jegyeztük, hogy bizony meg kéne nézni ezt a filmet elöről, mert ...

Tovább Szólj hozzá

1980 NDK

2019. jan 29.

Egy kis cirkusz, semmi több

írta: Skog
Egy kis cirkusz, semmi több

Az élet nálunk szokásos kacskaringóival, végre visszakacsázhattunk a mi kis filmes vállalásunkhoz.

Naná, hogy nem ment egyszerűen, mármint a visszakanyarodás. Mindenféle apró-cseprő ügyeinkel nem fárasztanék senkit, viszont az már sajnos ide tartozik, hogy az általunk kiválasztott magyar film, Ranódy László alkotása a Színes tintákról álmodom, nem elérhető a számunkra. Így újat választottunk és rövid vacillálás után Radványi Géza Cirkus Maximus című művét választottuk. Talán nem fair így az elején lelőni a poént, hogy hát nem egy Valahol Európában ez a film.

Radványi életműve meglehetősen csapongó, tulajdonképpen teljesen passzol hozzá, ezért feletébb cinkes lenne keretezni az életművét, hogy a Valahol ...

Tovább Szólj hozzá

1980 háborús magyar film

2019. jan 29.

Circus Maximus magyar módra

írta: Cserve
Circus Maximus magyar módra

Azon tűnődünk épp az emberrel, hogy ugyanarra a blogra lehet-e egyszerre két helyről belépve ugyanabban az időben írni... úgy néz ki, lehet. :) Ember velem szemben ül, és írja a véleményét a tegnap esti 1980-as magyar filmünkről, a Circus Maximus-ról. Én ist ezt teszem, csak nekem visszatükröződik a napsütés és a hóesés a monitoron, így kicsit lassabban haladok.

Azt olvasom, tavaly augusztusban írtunk utoljára. Hja, azóta volt ez meg az, elköltöztünk, újra raktuk magunk, és most az új évben megújult erőkkel belevetettük magunk 1980-ba. Vagyis vetettük volna, de az eredetileg kiszemelt Színes tintákról álmodom -ot nem bírtuk beszerezni. Azért ha valaki tud hozzá elérhetőséget, azt megköszönöm, mert én belül még nem adtam fel. ...

Tovább Szólj hozzá

1980 dráma Circus Maximus Radványi Géza

2018. aug 30.

A szénbányász lánya

írta: Cserve
A szénbányász lánya

A címből valahogy nem is sejtettem, hogy ez egy zenetörténeti sztori lesz, ráadásul valóságalappal. Aztán még Tommy Lee Jones is felbukkant benne, akiről soha de soha nem sejtettem, hogy volt nem ráncos korszaka is életében. Aztán tessék. Country zene és egy fiatal Tommy Lee Jones. A countryhoz nincs túl sok közöm. Akár mikor ezirányú zenét hallok, egyetlen dal villan fel a fejemben, a "Stand by your man..." refrénű, talán a címe is ez. A filmben is végig vártam, hogy felcsendül ez a dal, de nem jött. Jött cserébe 14 éves lány házassága, aki 16 évesen már anya, és a film végéig 6 gyereket szül. A film alatt persze bevillongtak a mostani életemből dolgok, hogy hogy oldja meg ennyi gyerekkel, és hova teszi őket, mikor kimennek este a ...

Tovább Szólj hozzá

1980 életszagú

2018. aug 28.

"Nincs több leszálló a Kasban, nem lebeg csille a magasban"

írta: Skog
"Nincs több leszálló a Kasban, nem lebeg csille a magasban"

A szénbányász lánya/ The Coalminers Daughter .

Hinnye. Loretta Lynn , hinnye.

Azt hiszem nem odázhatom el a nyilvános beismerést, nem vagyok country zene fan. Konkrétan rühelltem, most már csak nagyon nem kedvelem. Loretta Lynn és élettörténete nem hatott meg.

A film amúgy nem árult zsákbamacskát, tényleg a legminimalistáb google használattal kideríthetö volt, ez Loretta Lynn élettörténete 1980-ig. Mivel 1932-ben született és 1961-ben kezdte a pályáját mint énekesnö. Èn balga azt hittem, hogy többet énekelnek benne, vagy legalább leránt a nagy amerikai mocsárba társadalmi, szociólogiai értelemben. Hát nem, ez sem, vagy csak éppen alig valamicskét.

Pedig a történet igazán erös, van Loretta, aki tényleg egy szénbányász ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 14.

Blues Brothers

írta: Cserve
Blues Brothers

1980-ból ez az én választásom volt. The Blues Brothers . Állítólag mekkora nagy kultfilm, milyen jó zenével, még a filmzene CD is ott porosodik a polcon valahol. És szégyen, nem szégyen: én még nem láttam. Tegnap estig. Jól bele is vágtunk, gyerekek fél kilenckor már nyugodtan, ütemesen szuszogtak, és még a naplementét is láttuk, és nekiálltunk. Én végig bírtam, ember fél út előtt kidőlt - de hát ő dolgozott egész nap, én meg csak a hárommal voltam egész nap otthon - és ő amúgyis már látta... de engem valahol valami megfogott benne. Egy kis gin-tonic-kal megspékelve.

A sztori valahol kő egyszerű - a két testvért felnevelő árvaházat bezárással fenyegetik, ha nem fizeti ki az adóhátralékot. A két fivér bevállalja, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

1980 Blues Brothers

2018. júl 14.

Oké, beismerem

írta: Skog
Oké, beismerem

Oké, beismerem, hogy nem csak a Hair az egyetlen zenés-táncos film a gyerekkoromból, nem Cserve rontott meg a Mamma Miával.

Ezt a filmet, mármint a Blues Brothers , imádom és gyakorlatilag bármikor megtudom nézni, de legfőképpen hallgatni.

Ez egy zenetörténeti mérföldkő és egy muzikális löncshúskonzerv egyben. Minden benne van (majdnem) és bármikor, bármivel fogyasztható. Igen azt is beismerem, hogy szeretem a gyíkhúst. Isteni melegszendvicskrémet lehet(ett) belőle csinálni.

Egy ilyen filmről mit lehet ilyenkor írni? Hogy tele van zseniális muzsikusokkal? Hogy Dan Aykroyd valamikor így nézett ki és így táncolt? Jó 77-es születéssel Közép-Európából nyilvánvalóan nem a hetvenes évekbeli  Saturday Night Live  -on nöttem fel, ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 01.

Ordinary people

írta: Cserve
Ordinary people

Átlagemberek . Mondja a cím magyarul. Robert Redford első rendezése.

Egy teljesen klasszikus filmnek indult, amiben Donald Sutherland szuper fiatal, és egy család életébe nyerhetünk bepillanást. Szép lassan kiderülnek a szép amerikai ház, rendezett családi élet, nyugodt iskola előtti reggeli mögött rejtőző titkok, drámák, történések, emlékek. És szép lassan kibontatoznak a kapcsolatok mögötti jelentések, miértek. A ráböbbenések. A megértések. A megvallások. A megbocsájtások. A halál. S az élet. Ez a film nem egy hétköznapi film. Átlagemberekről szól. Rólad, rólam. Ez a film ez én vagyok. Az én életem. És igazából szerintem, ha bárki megnézi, talál benne valamit, ami ő, ami róla szól. Mert a nap  végén mi mindannyian ...

Tovább Szólj hozzá

1980 Robert Redford életszagú