Skog jogosan kérdezte meg tegnap este, hogy ugyan miért félünk a filmes vállalásainknak nekiállni. És igazából nem is félünk. Csak ismerjük magunkat annyira, hogy tudjuk, zsigerből nem könnyed, rötyögős, rövid filmeket választunk. És biza egy végigdolgozott/végiggyerekezett nap után nem mindig áll…

Szeretem a vállalásunkat, jó csinálni. Van, hogy lassú, van hogy tanulságos, van hogy ilyen, van hogy olyan. Most már tudom miért szeretném végigcsinálni, mert nagyon sokat ad hozzánk. Tegnap éppen szerelemről, börtönről, halálról, mezitelenségről és Dr. K.H.G.-ről. Nincs mit tenni, azt hiszem…