Filmes vállalásunk első nagy mérföldkövéhez értünk. Vettünk egy DVD-t. Igen. Dévédét. Vettünk. Ugyanis az osztrák/német nyelvű régi filmekhez való hozzájutás akadályba ütközött - a könyvtár média osztályán sem találtuk meg, a stream-biznisz sem ment. Így a jó öreg megoldásnál maradtunk. Amazon a barátunk is lett volna, de mivel kemény 5 eurót kértek a dvd-ért és a kiszállításér mégannyit, ezért a helyi könyvesboltban rendeltem meg. És láss csodát, másnap már ott is volt. Az Anton, der Zauberer.

De maga a film is ilyen. Olyan régimódi bizonyos helyeken, és mégis varázslatosan gyors és modern.Antont épp temetik. Így kezdődik a film. Aztán elkezdi mesélni kis gyerek korától a történetét. Hogy szeretett bele az autójavításba. Hogy élte túl a háborút (a másodikat). Hogy tért haza, és vette el a régi szerelmét feleségül. Hogy kezdte felépíteni autó-, vagyis jobbanmondva traktorszerelő műhelyét az NDK-ban, és ezáltál hogyan "építette" a szocializmust, vagyis inkább saját kis birodalmát. A kedvenc mondatom abban a részben pont ez volt: amit Anton talált, és senkié sem volt, az Antoné lett. Elkezdte ugyanis felhalmozni a pótalkatrészeket, amikkel régi de még működő traktorokat hozott rendbe. És mivel az emberek házat mindig fognak építeni, mondta egyszer unokatestvérem, mindig fognak kenyeret is enni, és így mindig fognak földeket megművelni - ergo kell a traktor. És mivel Anton nem számlázott, hanem a szép bőrtáskájába kérte a "túlórákért" a fizetséget, így hamarosan szép kis vagyonra tett szert. Amit persze az NDK-ban nem nagyon tudott elkölteni. Így kocsmáros szeretője ötletére "átutaztak" nyugat Berlinbe és egy bankba betette a pénzét. Így hamarosan NDK-milliomos lett. Persze csak ő, a szeretője és annak lánya tudták ezt. Aztán ez a számlanélküli munka valakinek szúrta a csőrét, feljelentették Antont, aki 4 év börtönre ítéltetett. Ahol tovább szervezkedett és dolgozott. Mert Anton munkamániás volt. Az egy dolog, hogy nem épp szabályosan kapta a pénzt, de hogy ne dolgozott volna meg érte, azzal senki nem vádolhatja. Mivel hatalmas vagyonát nem vallotta be, ezért mikor azzal szeretője lelépett Svájcba, nem is kérhette törvényesen vissza. A pech. Rémálmai kezdődtek. Sabinéről, ahogy két kézzel szórja Svájcban lila-fehér boában a pénzt a vízbe csónakázás közben. Meg hasonlók. Anton végül a börtöni munkaadója munkása, majd projektvezetője lett. Fizetzési szalaggal. De a sefteléssel nem tudott leállni. Még Budapestre is eljut kitűnő munkája során. Ahol Garas Dezsővel megbeszélik, hogy ő is bizony seftel. Ő motorcsónakokat javít, és "motorizálta az egész Balatont", és szintén négy évet ült. És most három különböző munkahelyen dolgozik (a magyar valóság visszaüt) - napközben autóalkatrészgyárban, este szakács, éjszaka meg múzeumőr. Anton persze vele is seftel egy kört. Ekkor jön egy "felkérés", hogy szökjön ki ő is Svájcba, de nemet mond. Hazamegy. És megjön Sabine halálhíre. Aki az életbiztosítását ráírta, így 200 ezer svájci frankot "örököl" a halott kocsmáros-szerető után (aki pár millióját lenyúlta). A pénzt a városnak adományozza. Sabine utolsó hagyatéka, egy Chevrolet Impala is begurul hozzá, amit dühében bezúz. A kedvenc barna bőrtáskájával együtt. Dühében és elkeseredettségében újra inni kezd, amibe bele is hal, persze, mert egész életében nem vetette meg az alkoholt, és hát akárhogy is, az öl, butít és nyomorba (vagyis inkább sírba) dönt.

Vicces képekkel dolgozik a film, szép korhű részei vannak - és ebből sok, mert érdekes korokban élt Anton. Bár a srác impulzivitását nem mindenhol értem, nemhogy a németét. Nem épp részletes a karakterábrázolás sem, de ha elfogadjuk, hogy Anton ilyen, akkor nagyon jól működik. Érdekesen ábrázolja azt, hogy egy tanulatlan, de szorgalmas és tehetséges emberből mi minden lehet és lehetett volna még, mert még tanulni is nekiáll a végén a srác. Csiszolatlan, de alapvetően drágakő ez a film. Gyémántnak nem gyémánt. Inkább Malachit.

A magyar vonalról nem tudtunk, amikor kiválasztottuk a filmet. De jól esett. Megmosolyogtatott az is. A csípős paprika és a fehér kenyér is. Mert nem vízzel oltjuk a paprikacsípést, igaz? :)

Én megnézném még egyszer. Hátha jobban megértem Antont. 6/10 (Férj csak ötöt adott.)