1977, harmadszor és utoljára
Akkor jöjjön az én kritikám, kritikáim:
James Bond. A nagyfaterom, nagyon nagy rajongója volt mind a szériának, mind Roger Moore-nak, így én gyerekként már falhattam a James Bondokat, VHS-en persze, ami megvolt. A Kém, aki szeretett engem pedig megvolt és hatalmas kedvenc volt, részben innen eredeztethető a tengeralattjáró mániám... :) Mai szemmel is (szerintem) egy egészen tip-top kis piff-puff oi-oi-oi film. Elgondolkoztatni, azt nem akar. Ami így felnőttként kicsit zavar, az az hogy a kémia nem igazán működött Roger Moore és Barbara Bach/ Amaszova őrnagy között. A Főgonosz rendben volt, Curd Jürgens azért nem szarral gurigázott, lokális Frankenstien is rendben volt, istenem, hogy én hogy féltem tőle gyerekként. Teljesen korrekt filmélmény ...