Akkor jöjjön az én kritikám, kritikáim:

James Bond. A nagyfaterom, nagyon nagy rajongója volt mind a szériának, mind Roger Moore-nak, így én gyerekként már falhattam a James Bondokat, VHS-en persze, ami megvolt. A Kém, aki szeretett engem pedig megvolt és hatalmas kedvenc volt, részben innen eredeztethető a tengeralattjáró mániám... :) Mai szemmel is (szerintem) egy egészen tip-top kis piff-puff oi-oi-oi film. Elgondolkoztatni, azt nem akar. Ami így felnőttként kicsit zavar, az az hogy a kémia nem igazán működött Roger Moore és Barbara Bach/ Amaszova őrnagy között. A Főgonosz rendben volt, Curd Jürgens azért nem szarral gurigázott, lokális Frankenstien is rendben volt, istenem, hogy én hogy féltem tőle gyerekként. Teljesen korrekt filmélmény volt sokadjára is, mondjuk nem vágyom rá a közeljövőben újra. 5/10

Piedone, a zsaru. Szerintem klasszikus (A maga nemében), még mindig kedvenc. Teljesen korrektül lavírozik a zsánerek között, nem kell teljesen komolyan venni és mégis komolyan vehető, ne feledjük 1973-ban a Camorra is szerepel a filmben és szerintem tűrhető a megjelenítésük. Azt is kiemelném, hogy vértelensége ellenére, mondjuk azért itt van halál és erőszak is vastagon, nem egy slapstick film. Bud Spencer szerintem itt egészen korrektül játszik, hiába Nápoly az hazai pálya. Szóval 6/10

The Duellist/Párbajhősök. Én bizony sokkal-sokkal többet vártam tőle, feszültség teremtésből itt nem jeles még Ridley Scott. Tényleg nagyon szép képei vannak, a sajnos nem rég elhunyt Frank Tidy volt az operatőr, aki élete egyetlen BAFTA díjjelölésést szedte össze ezzel a filmmel. Jó színészek, szép helyek, egy később világhíres rendező és egy hát ippeg nézhető film. Szerintem mindent elmondok azzal, hogy megnézés után azonnal letöröltem. 5/10

Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka. Itt, ahogyan Cserve is írja minden adott volt egy remekműhöz, szerző, forgatókönyvírok, rendező és a színészek. Mindent egybevéve egészen jól szórakoztam, de valahogy mégis kicsit hiányérzetem maradt. Így egy nagyon korrekt korabeli miliőt kapunk, egy izgalmasnak tűnő háttérképet egy régmúlt, elmúlt tovalett világból. Azonban, mintha Örkény nem lenne Csáth Géza. Jó, nyilván nem, de nekem az igazi csavar és dráma, azért innen hiányzott. Hála az égnek Psota benne volt, Mutter én még mindig imádlak. 6/10

Bunuel, a vágy titokzatos tárgya. Én nem fogok rajongani ezért a filmért, még ha ez tetszett is a legjobban ebből az évből. Nagyon rendben van a film, úgy "simogatta" a az idegeimet, hogy tisztára az volt az érzésem, az alapcél az volt, hogy meddig lehet frusztrálni a nézőt anélkül, hogy kimenjen a moziból. Nálam ez tökéletesen sikerült, kíváncsi voltam, maradtam és meg sem bántam. Egy pofont képzeletben én is majdnem bevittem a nőnek, ami azért jelzi, hogy vitt magával a film. Igaz, határozottan nem szeretném újra megnézni Bunuel utolsó műalkotását. 7/10

Az tűnt fel nekem, hogy 1977, az nem a gyors thrillerek éve. Oké, öt filmből kicsit laza egy következtetés, de ez van. Kíváncsian várom 1978-at.