Nem volt jó választás. Amikor filmet mazsolásztunk erre az évre, még mindig csak 1979-ben járunk, akkor nem figyeltem arra, hogy a Menekülő szerelem Francios Truffaut-tól egy négy és fél filmből álló ciklus befejező része(Antoine Doinel sorozat). Nekem, azt hiszem ezért is volt csalódás. 

Tipikusan kultúrsznob dolog, hogyha bemondanak egy régi nagy, híres (etc) rendezőt, akkor, aha tényleg(elgondolkozva lassan úgy téve mintha), aztán belenézve a filmográfiába jön az:

• Uhhtényleg ez is?
• Uhhezmi is volt?
• Uhhezki?

Hát komolyan és öszintén nem túl sok filmet láttam tőle, viszont rengetegszer hallottam vagy olvastam, hogy rá hívatkoznak. Ismét és jobban utánaolvasva nekem is rengeteg fontos apró adalék, részlet villant fel, de most ez nem segített. Semmit.

A film az előzmények ismerete nélkül majdhogynem élvezhetetlen. A főhős, Antoine lelki tusája a nőkről, a nőiről és az igaziról. Happy End.

Nagyon nehezen néztük végig, biztosan benne volt a fáradtságunk is alaposan, de valahogy csak két részben ment le. Második, befejező rész után nekem azért pozitívabb lett a kép. Nem olyan rossz a film, mint az az eddig leírtakból kitűnik, illetve tünt nekünk a filmet első felében nézve.

Antoine szenveleg, nem tudom mennyire hozza a színész a rendezőt magát, mennyire lett őszintén instruálva, de ismerve a műfajt valószínüleg nagyon. Ebben az esetben nekem "csak" nagyon nem tetszik Antoine, rettenetesen rühellem ugyanis azt a típust, akit megjelenít. Biztos az irigység szól belőlem. ;)

A film története, hogy Antoine épp válik, de amúgy boldog az új csajával, vagyis majdnem. Konkrétan mint mérgezett egér szalad csajtól, csajig és persze szenved ezerrel. Mondjuk az új csaj felszedési módja se akármilyen, egy összeragasztott kép alapján, amelyet egy távszakítás helyszinén egy telefonfülkében szed össze, így szeret bele a frissen szabad leányzóba. Közben ugrálunk az idősikokban, nem volt egy egyszerű gyermekkor az, ahol anyu az utcán smárol nagyon nem apuval. Szóval Antoine hantázik és lebukik, pont mint anyu. Aztán megismerkedik feleségével, lesz gyerekük, de az is kiderül, hogy marhabénán csajozik, ez egy régebbi ügyből derül ki, ahol, első nagyszerelmet bénázza el. Ennek a lánynak még kulcsszerepe  lesz a történetben, ebből a lányból lesz egy elvált ügyvéd, akinek meghalt a lánya és talán ezért a Párizs-Lyon vonaton árulja magát ezresért. Itt persze Antoine is felbukkan, de ezúttal sem jön össze a csók sem, viszont elhagyódik a széttépett és összeragasztott kép, ami persze érzékenyen érinti ügyvédnönket, mert persze nem ismeretlen neki a név. Közben, elött, alatt és után képek a már tönkrement házasságból, ami történetesen egy nő miatt ment tönkre, akiről Antoine azt hitte a feleségére hajt és talán puding próbája az evés alapon lefektette, hogy aztán egy jóideig együtt is éljen vele. Itt hangzik el a kulcsmondat, miután ez a nő is elhagyja Antoinet, hogy ennek a pasinak minden kell, anya, feleség, szolgáló és szerető. Antoine úgy ventilál, hogy leírja mindezeket és iró lesz, igazából a film alatt végig egy nem túl sikeres íróként szaladgál fel és alá, akinek amúgy egy nyomdában van munkája. Végül kisebb francia csavarral visszatalál az utolsó csajához, akinek a bátyja meg az ügyvédnővel jön össze. Tudott követni valaki? Na nekem nagyjából ilyen volt a film. Ha egyszer véletlenül rengeteg időm lesz (lehet) megnézem az egész ciklust egybe, de félek ez nagyon nem az én világom.

4/10