Egyszer régen még Budapesten egy kocsmában egy igen méretes vitába bonyolódtunk, két hadtörténész, egy levéltáros, egy könyvtáros és egy történész ült egy asztalnál, a téma pedig a vietnámi háborús filmek volt. Igazából az akkor kissé megoldhatatlan Szakasz kontra Szarvasvadász vita folyt erős szakmai háttérrel. Ma már azt gondolom alapvetően téves álláspontont képviseltem. Nyilván nem sok értelme van a melyik a jobb film vitának, főleg nem két ilyen remekmű kapcsán, de most hogy megnéztem újra, rájöttem a Szarvasvadász nem háborús film. A poszttraumatikus stressz szindróma az amiről ez a film szól, a vietnámi háború csak egy keret.

Ez az a film, ami nálam egyértelműen benne lenne egy muszáj a érettségi előtt megnézni a diákoknak listában.

Ez a majdnem tökéletes film tipikus esete. A színészek, káprázatosak, John Cazale élete utolsó (mellék)szerepében (halálos betegen), játszott az a pasas valaha rosszul vagy csak közepesen? Christopher Walken, istenem az a mozgáskultúra, az a kifejezéstelen, fatalista arc, Robert de Niro eszelős, egyszerű munkásrambója( Sly, hogy te mekkora papundekli vagy...). Meryl Streep, hát ő Meryl Streep. John Savage, csak egyszerűen jó és sokan mások. Michael Cimino itt nagyon nagy munkát végzett. Az allegóriák, a keret, az esküvőtől a temetésig. A szarvas, Walken, a kocsi, a szarkofág. A rengeteg utalás, harc egy szál se, szebbnél szebb képek, fölösleges egy se, lásd mondjuk telefonos jelenet Saigonban. Nem vette fel. Nem lesz tőle happy az ember, viszont a háborút se fogja többé olyan lazán "javasolni". 1978, meg vagy mentve a részemről.

A film hatalmas tiltakozást váltott ki anno, ma már szerintem jóval egységesebb a megítélése. Nyilván 1978-ban a Vietkongok olyan ábrázolása erősen kiverte a biztosítékokat, ma már nem kérdés hiteles volt a kézigránátos jelenet, ahol egy Vietkong az elbújt falusiak közé gránátot hajít,de ettől még a film tényleg egyoldalúan ábrázolja a hadviselő feleket. Ennek egyszerű oka van, esze ágában sincs a háborút bemutatni. A filmet uraló orosz rulett lehetne szinte bárhol a 20. században, a lényeg a három egyszerű melós az acélgyárból, talán az egyetlen (nekem) nem teljesen passzoló részlet Robert de Niro karakterének vadász énje, de belefért. Három kisember elmegy a háborúba és egyikük sem tud hazatalálni, a háború által okozott, fizikai és szellemi károkat tökéletesen mutatja be.