Das Boot 1981, rendezte Wolfgang Petersen.

Kíváncsi vagyok vajon Cserve mit szól hozzá, ezért választottam ezt a filmet, mert ő nem az a háborús film rajongó, ez meg egy klasszikus, egy nagy klasszikus. Reméltem, hogy még az, nekem is.

Nem mertem a rendezői változattal nyitni, így az eredeti 1981-es verziót néztük, alig két és fél óra. Mi az nekünk így karantén idején estefelé? Marha sok idő.

A film részemről hozta amit kellett, tényleg csak finoman koptatta meg az idő. Én el tudtam volna képzelni a rendezői változatot, akár egy éve is felújítva. Fénykorában is egy drága film volt, le a kalappal érte, de azért a víz alatti felvétek, hát nem a legfrissebb CGI. Vicces az is, hogy az emlékezetem megtréfált, de erről, majd a végén, mert nekem kicsit más volt a fejemben a vége. Miért? Tényleg nem tudom.

1941-ben járunk a tengeralattjáró haderőnem német oldalról, Franciaországban. Már két éve tart a második világégés, tengeralattjáróék éppen a csúcson vannak(Mihez képest, de nagyjából), meg az idegeik végén, még/már a parton is. Thomsen(egy másik tengeralattjáró parancsnoka) lovagkeresztjének a megünneplése tökéletesen indít, a halálra ítéltek orgiája. Megismerjük hőseinket, Az öreget (parancsnok) a haditudósítót (Werner/aki amúgy Herbert Grönemeyer), a náci "első tisztet"(WO I= Wachoffizier Eins), meg néhány kollégát a fedélzetről. Szesz, kurvák és a rögvalóság(majdnem kimondva). Hajóra. Nem tudom ki, hogy van vele de én nagy tengeralattjáró szimulátor fan vagyok, sokat játszottam a poszt címében rejtező játékkal, van némi fogalmam, hogyan néz ki egy tengeralattjáró belülről és hogy hogyan működik. Valamiért már nagyon régóta, konkrétan 10-11 éves gyermek lehettem, amióta e haderőnem nagy rajongója vagyok. Ezt sem tudom miért van ez így, de nagyon vonzott ez a világ, tiszta szerencse, hogy Magyarország bukta Fiumét 100 éve. Ez viszont, már mint e tudás, fölvértezett rengeteg extra tudással, ami kivételesen azzal járt, hogy a történeti hűség az tökéletesen rendben van, kapásból maga a konzervdoboz atmoszféra emelt nem keveset az élvezeti fokon. Tehát így 2020-ban is az a véleményem, hogy ez egy iszonyú munka lehetett, szolgálni egy tengeralattjárón, ezt tökéletesen adja vissza a film, ahogyan a sok német nem egy típus, nem egy gép. A technikus dialektusát nem bírtam teljesen megenni sok év német nyelvterület után se. Zavart is egy kicsit, mert nem mindig lehetett mindent érteni. A történet lényege, hogy a haditudosító végigcsinál egy küldetést a hajón, amiben van minden. Elsüllyesztett hajó(szövetséges) légitámadás, vizibomba, sérülés, légszomj és csodával határos megmenekülés( Azért az a Gibraltári-Szorosos sztori az egy picit erősnek tűnik, de ne feledjük, hogy a szakmai tanácsadást, maga az egykori parancsnok Heinrich Lehmann-Willenbrock követte el a forgatás során.). Lassan a bázisra való visszaevickélés, a hajó ünnepélyes fogadása alatt szövetséges légitámadás, a hajó elsüllyed, kapitány és még sokan mások meghalnak. Itt csalt meg az emlékezetem, nem tudom miért emlékeztem úgy, hogy csak a haditudosító éli túl a bombázást. Mondhatnám, hogy lényegtelen, de ez egy annyira tipikus apróság, hogy meg mertem volna esküdni, hogy úgy ér véget a film, ahogyan nem. Az emlékezet egy érdekes kurva. Nem tudom kivel történt már meg ez a fenomén, de nem egy jó érzés.

A film maga nem volt igazán sikeres 1981-ben a német mozikban, alig hozta be az amúgy akkoriban nagyon drágának számító forgatási költségeket. Sokba került a hitelesség, ugyanis a forgatásra építettek egy úszni képes, de merülni nem VII/C modellt. Viszont a hamarosan érkező nemzetközi siker minden idők egyik lesikeresebb és legelismertebb német filmjévé tette a Das Boot-t.

Én csak 9/10 adok neki, mert azért van ennél komplexebb, jobb film a témában.