Lassan csordogálunk tovább, elérkezett a nagy nap és folytatjuk és nem is akármivel, hanem a Mephisztóval.

Sokáig ez volt a kedvenc film, a kedvencmagyarfilm, azaz sokáig ezt mondtam ha ilyesmi szóba került.

Mostmeg látom, nézem és lassan értem meg, jó film ez még mindig, de messze nem a legjobb. Pont olyan mint egy nyolcvanas évek elejei magyar vallomás, talán még inkább látomás a nácikról és a kollaborációról. Nem tökéletes, vagyis majdnem. Akkor.

Nekem Klaus Mann műve az egyik legjobb német regény, amelyet valaha olvastam főleg e témában, de amúgy is. Valószínűleg ezért is állítottam olyan hevesen és sokszor, hogy hú a Mephisztó.

Tök sok mindenre nem emlékszem, emlékeztem. Mikor néztem meg utoljára, az is a homályba veszik. Ezeket a látszólag nem annyira fontos dolgokat azért írtam le, mert nem szeretném ha amit írok nettó fikázásnak tünne.

Szóval 1981-ben forgatta le Szabó István Klaus Mann művét csak lazán alapul véve a Mephisztót, amelyben egy német színész sorsán, karrierjén át látjuk meg a weimari Németországot és a nácik ezeréves sólymát birodalmát.

A film szépen, nyugodtan halad, kronológikusan megyünk előre és jutunk el Hamburgból Berlinbe, miközben a német történelem egyik legviharosabb szakaszából csak felvillanásokra jut idő. a kommunista színész, kontra náci színész belvillongására már több idő jut, de a főhős karrierje és magánélete mindent háttérbe szorít. Azt hiszem Klaus Maria Brandauer nélkül a film nem futott volna be ilyen pályát, nagyon kell a filmnek az ő alakítása. Félelmetesen hozza a sikerért bármit feláldozni hajlandó, megszállott ősművészt. Brandauer alakításával és karakterével szemben a film több másik szereplővel kapcsolatban nem nyújt olyan mélységet mint a könyv. Cserhalmi György nácija és Andorai Péter kommunistája nekem ma már kevés. A bujtatott kolléga meg elveszik, mint Petőfi a rozsban. 

A film finoman rajzolja meg az elkerülhetetlen bukáshoz vezető útat, mert az is egy bukás, ahogyan a tábornagy/Göring játszik egyet az intendánssal a film zárójelenetében.

Szabó István nagyot rendezett, Klaus Maria Brandauer nagyot játszott, Rolf Hoppe is, mégis hiányérzetem marad, ezt ma már gyomrosabbra, sokkal kegyetlenebre alakítva képzelném el. Olyan mint egy gulyáskommunista gyomros. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk 1981-ből.

8/10