1981 utolsó filmjéhez értünk a Mérkőzéshez.

Nagyon tanulságos egy filmélmény volt, köszönöm Cservének, ugyanis a sok magyar film közül ő bökött rá végül erre a filmre. Tényleg régen filóztam ennyit egy filmen, egy rossz filmen pedig marha rég. Mert ez nem egy jó film és nem is arról van szó, hogy nem tetszik vagy nem értem mint mondjuk az Andrés vacsit.

Igyekszem alaposan körüljárni a miértet.

Szóval adott volt a film, aminek a rendezője  Kósa Ferenc 1981-ben a Magyar Filmfesztiválon rendezői díjat kapott ezért, én hülye kultúrsznob részben ezért is bólintottam, mert abban az évben ez valamit kell, hogy jelentsen. Gondoltam én.

Persze volt egy gyors másik csekkelés, hogy ki is az a Kósa Ferenc mert biza semmi sem ugrott be róla elsőre. Nézem, olvasom és az is megnyugtatott, hogy a Tízezer nap rendezője is ő volt, amiért pedig a cannes-i filmfesztivál rendezői díját hozta el 1967-ben. Olvasom a Wikipédiás cikket és beugrik, hogy basszus én ezzel az emberrel találkoztam élőben méghozzá a Köztársaság téren abban a bizonyos házban 2001, 2002 körül. Akkor még a Tízezer nap sem volt meg, így cseppet kínos volt a nagy filmrendezővel találkozni, főleg hogy Ors húgomnak köszönhetően én ekkoriban egy másik nagy filmrendezővel többször is összefutottam. Jancsó Miklós volt ez a másik rendező. Emberileg sem kérdés melyik volt a szimpatikusabb, de mivel Kósával összesen még egyszer találkoztam, nem teljesen fair így párhuzamot vonni.(Azért nem is kihagyható)

A filmet én nem láttam és nem is hallottam róla. Így vágtunk hát neki a film egy és háromnegyed órájának. Az első tízpercben hamar elkaptam a fonalat és bár kicsit zavart az ötvenes évek elejét jelző nagy vörös molinó, de úgy éreztem egy helyes 70-es évekbeli fricska a foci szocializmusának. Élveztem, nevettem, komolyan nem lehetett venni a burleszkre hajazó focimeccs részleteit. A nagyon erősen nem 50-es évekre hajazó külcsínyt nehéz volt nem észre venni, ezt a hatást a vendéglős, szezonzáró jelenetben állandóan jelen levő Bergendy Szalonzenekar csak erősítette. Közben volt egy bíró fejét a vécébe beleverő "durva" jelenet, ami semminek sem ágyazott meg annak ellenére, hogy a bírót ölben kellett kivinni. Teljes disszonancia jellemezte innentől kezdve a filmet, komoly naturalista részletek váltották a Rákosi korszakot bohózatra vevő jeleneteket. Rengeteg dolgot nem értettem, hogy ezt 1981-ben (80-ban) komolyan így gondolták. 56 nyara 24 év távolságban volt ekkor, ez bár egy nemzedéknyi idő, nem távolság a történelemben, főleg, hogy mindenki él és teljesen kibeszéletlen a téma.

Első probléma halmaz: Nagyon ciki, hogy a belügyes csapat a (Újpesti) Dózsa nevét kapta a meg nem nevezett vidéki város NBII-es kiesés ellen harcoló csapata, hogy a hülyék is értsék természetesen lila-fehérben harcoltak a bent maradásért. A meccs botrányba fullad és elméletben a Dózsa nyer és bent marad, miért veri meg a bírót a klubelnök? Az a jelenet a wc-ben, hát az nagyon gáz, Ötvös Csöpi komolyabb búnyókban amortizál le mellékhelységeket. Dongó a csapat ékköve, középcsatár of course, viszi ki a bírót ölben. Ezt így hogyan? Miért? Ja mert dramaturgiailag ez késöbb fontos lehet. Életszerűség? Nyema. Ahogyan egy újságíró lesz a másik szemtanú, aki persze már ült börtönben, de azért az ünnepség alatt a magát nyíltan a Céghez soroló, Ávós klubelnökkel kvaterkál és nagyjából mindenben benne van, amit az javasol. Bergendy Szalonzenekar mindeközben teljesen korhű(értsd hetvenes évek vége outfitban, hetvenes évekbeli zenét játszik).

Majd jön az első sokk, a bíró műtétjét nézzük premierplánba, ahogyan kifürészelik a felsőállkapcsát. Ezt így miért? Gusztustalan volt, az meg teljességgel érthetetlen, hogy az újságíró ezt hogyan nézheti végig, meg, hogy a francba kerül oda, időben, (térben bánja kánya). Persze ettől felbuzog benne a lelkiismeret és kiautózik (!!!) a Stadionba, ahol leszereli a wc-t és elszállítja. WTF?

Éjszakai jelenet az asszonyal, nem tolok konkrét sztoribordot, legyen annyi elég, hogy megveri, végül, hogy mégse menjen/költözzön el menten, elviszi a porcelánt a padlásra.... Másnap dugnák én veled bébi, ababosruhátvettemföl, ja én is észrevettem, honnan ez a máj? Ez egy párbeszéd volt, eskű. Majd jön az ÁVH, hogy jöjjön velünk. Itt kezdtem el sejteni, hogy ez a film komolyan vette magát és tényleg az ötvenes évek akar lenni, konkrétan 56 nyara.

Dráma, kulminálódik a helyzet, újságíró felfedezi magában a Rambóvénát és dulakodni kezd a matasötétben a lépcsőházban, persze hogy leesnek, ő legalább puhára, egy jófejnek titulált ávósra. Ávós gerincét töri és bár egy késöbbi jelenetben tök jól van a helyzetéhez képest, meghal, mármint a film közepén késöbb. WTF 13.2.

Volt itt álkivégzés, aranyozott Rákosifejes iroda, a kellékes nem egy évfolyamba járt a Tanú kellékesével. Volt itt temetés, nem a Rajk Lászlóé, hanem a biróé, de nem lehetett az áthallást nem észrevenni. Itt már rettenetesbe úszott a film, amit alig mentett, hogy jobbnál, jobb színészek unatkoztak benne, esetleg hozták a kötelezőt. Kozák András mint újságíró, Koncz Gábor mint Dongó/álvasutas/Ávós és Klubelnökként Szilágyi Tibor. 

Annyi ellentmondás, dramaturgiai difi, korba nem illő elem volt a filmben, hogy a film végére már fel sem jajdultam, hogy az addig egy szót sem szóló fiú, az újságíró egy szem gyermeke, mikor hazahozzák aput, leszúrja(?) hátulról a kvázi ártatlan Dongót. WTF a négyzeten. Kimentem hát kutyátsétáltatni és pörgött a fejemben minden, mert leginkább azt nem értettem, hogy mi a ........ért kapott ezért bárki, bármit.

Én arra jutottam, hogy részben ezért tartunk itt mi magyarok, mert nekünk akkor és sajnos most is ez a szembenézés, ez a múltra való reflektáció, így. Én azt tartom valószínűnek, hogy Kósa volt az Acél féle TTT-ben a Támogatott, lám, lám nálunk még evvel is szembe lehet nézni, sőt. Na pont az ilyen politikusok hemzsegtek az MSZP-ben, akkor a kétezres évek elején, pont mint a Kósa Ferenc és ami kemény, hogy ő messze nem a legrosszabb volt, sem embernek, sem politikusnak, sem filmrendezőnek. Ez talán a középszer lehetett. Kár ezért is.

Lehet, hogy még eszembe jut ez-az a filmből, mert egészen sok mindent sűrítettek bele, ettől még az egyik legrosszabb magyar film, amit láttam, elsősorba azért, mert ezt a filmet komolyan gondolták. Az is sokat sejtett, hogy erről a filmről fotót, videót találni, majdnem lehetetlen.

(3/10) Frissítés 4/10 Mert elolvastam Cserve kritikáját és nála működött ez a film és azt hiszem ez is fontos, mert ha mást nem, de azt akkor érthetően bemutatta a film, hogy milyen hazug, logikátlan és embertelen volt az a világ.

Cserve kritikája: Azt hittük, meccsre megyünk