Igenis angolul írom le a címét, keresgéltem magyarul, de a Becéző szavak, ahogy fordították nem passzolt teljesen hozzá. A filmet én választottam nagyon egyszerű oknál fogva, Shirley MacLaine-nek nagy rajongója vagyok (sőt állítólag kicsit hasonlítok is rá). De hogy mellette még olyan arcok szerepelnek benne, mint Jack Nicholson fiatalon, vagy Danny DeVito, sőt Jeff Daniels már csak hab volt a tortán. 

Megnéztük egy ülő helytünkben a filmet. Nem tudtuk jó ideig eldönteni, hogy ez mennyire helyzetkomikum vagy költői túlzás. Talán, ha ezekben a kategóriákban maradt volna végig, akkor még szerettem is volna, de így megvallom, gondolkodom, hova is tenném.

Az alap sztori, a gyermeket már a bölcsőben egy perce sem otthagyni képes anya és lánya kapcsolat. Az aput korán kiírják, így anyu teljesen egyedül neveli a gyereket. Sokszor nagyon belepörget a lány neveltetésébe a film az elején, egyre nagyobb, de rebellis, mint az anyja. És pikk-pakk odajutunk, hogy készül az esküvőjére, amire az anyja nem is megy el, mert nem szeretné, hogy lánya férjhez menjen. Na már most egy ilyen anyás házból indított gyerek, akin az anyja folyamatosan lóg, amit a lány sokáig úgy tűnik lazán kezel, de hamar rájövünk, hogy az ő kapcsolata a férfiakkal sem lesz, s talán nem is lehet túl sikeres. Sajnos a férj a munkában és a karrierben lát előrelépést, mert anyóssal sokra nem jut. A gyerekeik születése csak "olaj a tűzre". Nagymami ki van akadva, hogy nagymama lesz, apu egyre kevesebbet van otthon, mert ott nem tud dolgozni. Egy furcsa, de nem ismeretlen spirált látunk. Egy örvényt, ami egyre lejjebb és lejjebb sodorja a főhősünket (azt hiszem, ő a főhős, de Shirley MacLaine még ezt sem akarja átengedni a "lányának" a filmben). Az egyetlen "kiútja" ebből a helyzetből a rák, ami el is viszi szegényt. Gyerekek persze sírnak, az apjuk a nagymamára és a feleség legjobb barátnőjére bízza a nevelésüket, mert a karrier miatt is olyannyira elidegenedett tőlük, hogy egyedül nem lenne képes őket felnevelni. Legalábbis a sok nő ezt sugallja (bár megnézettem volna vele a Kramer kontra Kramer filmet). Egy szomorú történet lesz végül, egy ilyen furcsa mocsár, amit nagy tornádók hagynak csak maguk után.

Gondolkodom, hogy mi a tanulsága a filmnek (persze, nem azért, mert minden filmenk tanulsága kell, hogy legyen, hanem hogy mit tanultam én, miért adott ez nekem). Megerősít abban, hogy jó anya vagyok, aki igenis hagyja többször elvágni a köldökzsínórt. És megerősít abban, hogy Skog jó apa, mert sokszor ott van a gyerekeknek. És jó férj. Mert ott van nekem. És hogy egy ilyen családosdiban igenis mindenkinek vannak igényei és szükségletei és kívánságai és a legfontosabb a balansz. Hogy mindenkinek jusson, hogy jó legyen. Ez a film ez lendületből srég volt. El volt billentve. Kb addig a pontig, míg nagymami szexuális élete újból helyre nem kerül. De akkorra már annyira megsínylette a kibillenést, hogy esélytelen volt visszabillenteni. 

Ugyan a film több díjat is kapott, sőt mi több, folytatása is lett, de azt hiszem, a csúcson kell abbahagyni. Nekem így marad ez balanszban majd. :)

Shirley MacLaine-t ettől függetlenül még mindig imádom, mert ebben a filmben is hozza azt, amit én szeretek benne, mert ő még egy lépcsőn is úgy tud felmenni, de úgy... 

Skog értéklését itt olvashatjátok, én pedig adok ennek a filmnek egy 6/10-est, de nagy dilemma után csúszott le inkább a 7-ről.