Az első film, amely 1978-ból a terítékre került, Bán Róbert, Dóra jelenti című alkotása lett. Bevallom nekem elsőre Bán Róbert neve nem mondott semmit, csak egy kicsit utána olvasva derült ki számomra, hogy ő volt a dramaturg a Meztelen diplomatában(Vesztegzár a Grand Hotelben Rejtő adaptáció) és a Kísértet Lublón-t rendezte 1975-ben, meg persze sok minden mást is csinált a magyar filmművészetben. A Dóra jelenti viszont annál többet jelentett, ismertük a Radó családot személyesen és már gyermekként nagyon foglakoztatott az a svájci kémtörténet.

Amúgy 1978-ból nehéz volt magyar filmet (is) választani, tulajdonképpen rábökéssel történt a kiválasztás, ugyanis a Dóra jelenti mellett, amit még nem láttam, ott szerepelt Jancsó Magyar rapszódiája, Gábor Pál Angi Verája és Sándor Pál klasszikusa a Szabadíts meg a gonosztól. Ezek voltak az „előválogatott” művek.

A Dóra jelenti egy kémfilm, ahogyan a narrátor, a Radó Sándort játszó Bodrogi Gyula is tisztázza az elején, ami nagyon nem egy pörgős James Bond sztori. Inkább olyan dokumentarista, realista produkció, mondjuk 1978-as Keleti Blokkos módon, mert azért voltak a kötelező ideológiai körök mellett kisebb pontatlanságok is. Bodrogi nekem meglepetés volt, a nyilvánvaló külső hasonlatosság Radóval, ami mellett is elsőre fura volt, de végül is működött, szemben mondjuk Márkus László svájci kémelhárítójával, az nem igazán klappolt, de rossz sem volt. A történet 1942-44 között játszódik Svájcban, ahol Radó a GRU(a szovjet katonai hírszerzés) rezidense irányít egy egyébként népes szovjet hírszerzőcsoportot, ez a csoport a második világháborúban a szovjetek egyik legértékesebb „forrása” volt, bár helyesebb lenne közvetítő, postahivatal szereppel jellemezni őket. Szóval a történeti háttér több mint érdekes és izgalmas, a megvalósítás, megfilmesítés hát az nem lett igazán jó. Radó könyve egy fontos és érdekes kortörténeti forrás, de nem adja vissza már a könyv sem milyen elképesztően izgalmas és kemény munka volt az, amit Radóék végeztek. A semleges Svájcban akkoriban virágzott a kémek piaca és ezen a piacon is az egyik legjobb munkát Radó végezte, aki például 1943-ban az illegalitásból szervezett a szétvert csoportja helyére egy működő kisebbet. Ez a filmből konkrétan kimaradt. Bár a film realisztikus és képes atmoszféra megteremtésére, azért nekem erős hiányérzetem támadt. Én a sztori alapján egy sokkal feszültséggel telibb filmet vártam. Nyilván a filmben megjelenő szovjet propaganda ekkor is még elvárt volt, de ettől még lehetett volna jobb is a film, bár Váradi Hédi még mindig egy istennő és Bodrogi alakítása, Dunai Tamás mellett tök rendben volt, ez a film nálam egy egyszer megnézhető, felejthető darab volt, így utólag lehet, hogy mást választottam volna. 5/10

Asszony így ír.