Skog kellö türelemmel és mégis elég nagy motiválással tolja velem ezt a szekeret. Nézzük, nézzük, ha már belevágtunk. És milyen igaza van!

Vissza kellett olvasnom, hogy melyikünk is választotta ezt a filmet. Skog volt. Hogy miért, azt biztos leírta már, vagy ha nem is a miértjét, de a véleménye a filmröl itt olvasható. 

Ez egy fantasztikus film volt. Olyan nem akar sokat, sok minden nem is "történik" benne, de mégis annyi minden. Egy temetéssel indít a film, aminek apropóján összejönnek régi barátok (akik közül egy lett öngyilkos). Életekbe pillanthatunk bele, abba, hol tart most mindenki épp, ki mennyire találta vagy veszítette el magát. Ki lett sikeres, s hogy bírja ezt. És mégis belecsöppenünk abba az érzésbe, mikor egy osztálytalálkozón látod s hallgatod a régi osztálytársaid, s mégis a régi énjüket látod bennük - mert nem együtt fejlödtetek tovább, és egy este (vagy egy hétvége) alatt nem is tudtok majd mind ugyanarra a szintre jutni. 

Ebben a filmben amit igazán szerettem, hogy tök sokszor mondták ki egymásnak az emberek, hogy szeretlek. Elöször is, én egész késön értem el az életemben oda, hogy barátoknak ezt kimondjam. Másodszor, a családomban is kevésszer mondtuk (ezt most próbálom tudatosan kompenzálni a gyerekeimnél). Ergo nem meglepö azt hiszem, hogy erre felkaptam a fejem. Azt tudom, hogy az amerikaiak sokkal többször és szabadabban használják, s mivel ez egy amerikai film, így el is fér benne így, de barátok közt még amerikai filmben sem hallottam ennyiszer. Na jó, ez a film erröl is szólt. A feltétel nélküli szeretetröl. A meghallgatásról. Az ottlevésröl. Így karácsonyi idöszakban különösképp idöszerü. 

Annyira feldobott ez a film, hogy igazából kifutnék a világba és kikiabálnám, hogy nézze meg mindenki. De miért? Mit akar? Mit tanít? Azt hiszem azt, hogy mi a barátság igazából. Hogy kell egy hely, ahol öszinték lehetünk magunkkal. Egymással. Kell egy hely, ahol visszakérdezés és elöítéletek nélkül kapsz segítséget. Kell egy hely, ahol mindenki örült lehet, és a többiek is betársulnak ebbe. 

Az, hogy Glenn Close fiatalon milyen csinos, azt is megláthatjátok ebben. Kevin Kline kezd az új kedvenc szinészem lenni - nem a kinézete miatt, hanem mert olyan vagány szerepeket játszik. Ebben is. Jeff Goldblum meg szerintem e film óta is ugyanabbna a szemüvegben tolja. :)

Ez nekem egy 9/10-es. Csak mert szerintem a cím nem passzol egyáltalán. Se magyarul, se angolul. Jobbat ajánlani sem tudok. De nem illenek össze, na.