2017. aug 24.

Jiří Menzel az NDK-ban

írta: Skog
Jiří Menzel az NDK-ban

 

 

Anton der Zauberer/Anton a varázsló, egy igen érdekes lezárása (részünkről) 1978-nak. Egy NDK-s film, egy vígjáték, egy nagyon enyhe kikacsintás a rendszerből. Nem tudom ki hogy van vele, de én magamtól nem sokat tudtam az DEFA-ról, az NDK filmvállalatáról és úgy generel alig valamit a keletnémet filmművészetről. Persze láttam gyerekkoromban bőven filmet "keletről", de nem igazán tudtam egy emlékezetes, utólag keletnémetnek tűnő filmkockát, jelenetet sem beazonosítani. Utánaolvasva persze már egy-kettő beugrott, de gyakorlatilag így is terra incognita nekem ez a terület(még). Anton hát úttörőként is meg kellett állja a helyét. Megállta.

Anton szerepét Ulrich Thein kapta, aki talán Johann Sebastian Bachként lehet ismerős a magyar embereknek, ez a film magyar-német koprodukcióban készült 1984-ben. Rendező Günther Reisch, tőle én nem hiszem, hogy láttam filmet, de talán a Die Verlobte 1980-ból lehet másnak ismerős. Nekem igazán csak Barbara Dittus volt ismerős, de nála biztosan csak a Die Toten bleiben jung/ A holtak nem vénülnek filmet tudtam azonosítani( Anna Seghers műve). Szóval kezdődjék a film, ami rögtön egy komoly hibával indított nálam, Ulrich Thein igen ráncos Anton volt fiatalon, kijött az a majd 30 év korkülönbség, amennyivel a színész idősebb volt a film kezdetén Antonnál. Anton életét kísérjük végig ugyanis. Antonét, aki szesz, a nők és az autók(traktorok) szentháromságában tudott csak kiteljesedni. Az NDK-ból keveset kapunk, én legalábbis keveselltem a hátteret. Hangulat cserében volt, erre vonatkozik a cím, olyan csehes stichje volt végig a filmnek. Anton ügyeskedett lopott, csalt és hazudott, de mindezt tényleg valahogyan varázslatosan tette, elfogadhatóan keveredett benne az örökké trükkösen fusizó kisember, a szocialista "vállalati szelfmédmennel". Szerethető egy figura lett, azt élénken el tudom képzelni, hogy a hetvenes évek végén az  NDK-ban sokan tudtak azonosulni vele és nem csak azért mert börtönbe is került, aztán mégis sikeres maradt. Az NDK egyetlen korrekt megjelenítése egy körülbelül két másodperces jelenet, ahol a névtelen feljelentést bedobják egy postaládába, amúgy a kocsik és egyenruhák, no jó és a frizurák terén hiteles a mű és hát isznak benne keményen. Nekem még a kellemes meglepetések sorát egy baráti országban tett üzleti út is gyarapította, ahol kis hazánkba látogattak el Antonék és kötöttek egy ilyen és egy olyan üzletet. A partnert pedig nem más játszotta el mint Garas Dezső, tökéletesen. A film kissé széteső szerkezete nem volt zavaró, hiszen úgy folyt mint a sör, kicsit habos, kicsit csalogatóan felüdítő és persze folyt szana, meg -szét, ettől még nem volt egy igazi jó film. Szóval sokat gondolkodtam rajta, de végül nem tudok 5 pontnál többet adni a tízből.

anton.jpg

Szólj hozzá

vígjáték NDK