A magyar film kategóriában a Mese habbal lett volna a terítéken, de az istennek nem bírtuk megtalálni, megvenni, le***ni sehol, így alternatív film keresésébe kezdtünk. Nem azt néztük, ki csinálta, hanem hogy szimpatikus-e a címe. Férj olvasta a wikipedia ide illő felsorolását, én meg mondtam, stop. Égigérő fű lett.

Egy mese. :) Gyerekeknek. De nem csak. Egy gyerekről. És arról, hogy igenis merjünk nagyot álmodni. Mert a fülbe ültetett bolhából igenis lehet elefánt, avagy a belső udvarra ültetett fűből születhetnek barátságok, mosolyok, változhatnak meg életek, sorsok.

A nyári szünetre a ház lakosaira "ragadt" kisfiú, Misu ugyanis kitalálja, hogy az éppen nyugdíjba menő parkőr szomszédnak, Poldi bácsinak mivel okozhatna örömet élete hátravelő részére. Csak be kell füvesíteni a ház belső udvarát. Ennyi. Elsőre elég egyszerűen hangzik. De jönnek az akadályok közben - a kövezett felület, az engedélyek, a lakosok belegyezése, a fű maga s az egésznek a titokban tartása, merthát a bácsinak ez ugye meglepetés kell, hogy legyen, és közben szorít az idő. Dráma púr. Janikovszky Éva története, az LGT zenéje, Ullmann Mónika 6 évesen, Zenthe Ferenc, Ujlaki Dénes, Hacser Józsa, Csala Zsuzsa, és még sokan mások ebben a könnyed gyermekien ártatlan történetben, amin sokszor hangosan kacagtam (például azon, ahogy a gyermekek a hivatalban a visítással és sírással csikarják ki a kérvényükre az aláírást). Keserű-édes sztereotípiákkal dolgozik, mégis könnyed és varázslatos - mint Berta néni lakása, amit maga Picasso is megirigyelhetett volna.

Gyerekekkel, anélkül, nézzétek meg (itt például az egész filmet online) és legyetek újra gyerekek. És ne feledjétek: minden nagy dolog egy álommal kezdődik. Merjetek álmodni Ti is!

8/10