Bevallom kicsit féltem töle. Tudtam és már tudom is, hogy ez egy nagyon fontos film.

Andrej Tarkovszkij egy olyan helyre vezetett el engem, ahol nem szeretek lenni. Nem szeretek filozófálni, vagyis de nagyon is, de a hitet, vallást kerülöm mint az egyszeri paraszt a csengettyüs embert. Tarkovszkij arra is rámutatot, hogy ez nem jó stratégia, igaz korrektül nem rág/ad az ember szájába semmit. (Persze messze nem csak hitről szól a film) Két napja néztük meg este és még mindig foglalkoztat, ilyet is rég tett film velem, holott amivel foglalkozik, az nagyon nem a világom. Sokkal jobban érdekel a történelmileg és/vagy lehetöség szerint datált, helyrerakott nagyon is konkrét dolgokkal foglalkozó filmvilág. Ezt csak azért írom le, mert nagyon messziröl indult nekem ez a film, holott nagyon rég készültem rá.  

Film letöltve jó régen várja a sorát, végre nem vagyunk annyira fáradtak, üljünk neki. kettö óra 41 perc. Elsösorban ettöl féltem, hogyan fogom ezt kibírni. A bealvás így is fenyegetözött, föleg a film harmadik harmadában, de annyiba is maradt. Lassú egy film volt ez, de messze nem unalmas. Söt. Ez egy minden részletében tökéletesre csiszolt müalkotás. Milyen is az a tökéletes? Nekem például csak majdnem tökéletes, de nem hibát látok benne, egyszerüen nem mindent értek és nem is mindent akarok benne (is) érteni, ettöl még rég láttam ennyire aprólékosan összerakott és müködö filmet. A film képei, meg a kamera mozgása egy teljesen külön kategória,

Müfaj? Sci-Fi. Biztos? Fontos? Nekem például nem igazán Sci-Fi film ez, persze nem csak attól Sci-Fi valami, hogy felbukkan benne egy Vuki. Ez sem mindegy. A helyszín se, a kor se.

Zóna, Sztalker, turisták. Zóna? Egy körbezárt valami, amiröl nem tudjuk hogy annó mi is történt benne. Ezt a film a legelején tisztázza, csak én már alig tudok oroszul, feliratfájl meg késöbb töltödött be. Kint maszatos, majdnem fekete-fehér minden. Bent színes. Ha elszakadunk a pozitív kontra negatív gondolkodástól, akkor egyértelmü lesz, hogy itt nagyon más a teljesség. Jó pár film van, ahol ezt nagyon el tudják baltázni. Mivel a film aprólékosan megtervezett én a csak nekem fontos pillanatokra térek ki. Sztalker egy nagyon speciális alak, hit alapú dolgozó, egy nem hit alapú világban, látszik rajta, hogy megviselt és nem a környezetéböl, hanem a tekintetéböl, arcából árad kifelé. Tudós(Professzor) valami elképesztöen eltalált egy figura, finoman rögeszmés ő is. Ìró, hát ö is egy telitalálat lett, a színész, a szöveg mindúgy. A leányzó lekoptatásán törtem egy kicsit a fejemet, minek is van ott az a jelenet. Ja, persze mi leszünk a kisérök. Nem kell oda egy negyedik, még megbontaná a hégeli perverziót, akarom mondani perfekciót. A film, aminek a története nem fontos, minden más annál inkább. Az út, a külső és a belső, meg minden, amit észreveszünk. Kevés filmnek lehet ennyi olvasata. Annyi, de annyi mindennen gondolkoztam azóta, hogy ez vajon miért volt úgy és ez meg mit akart jelenteni?

Jó sokat gyötörtem az agyamat azon, hogy miért nem tízes ez a film nekem, miért veszek el egyet? Nem tudom mással magyarázni, mint hogy nekem ez olyan mint egy finom torta, a nagy ebéd végén. finom, de közben jól elnehezít, azaz tulajdonképpen simán meglennék nélküle is, de akkor meg miért vágyom rá? Isten tudja, vagy a tudomány, esetleg a művészet. Én. nem.

10/9