Izé.

Igen, tudom.

Izé.

Tényleg azt hittem magamról, hogy értek a filmművészethez, jó nem vagyok egy filmesztéta, de hogy valami olyan fószer, aki szereti a művészfilmeket. Legalábbis eddig sokan úgy tartottak számon, hogy nem csak túl sok filmet nézek, de gyakran megyek Amelie-n is túlra. Jó, ez sem jelent sokat, de az általában nem közönségfilmként nyilvántartottakat is szívesen, sőt. Nézek. 

Hát most néztem. Próbáltam, de tényleg.

A történet röviden. Cserve filmje a vacsora Andréval került terítékre. Szokásos hendikep lájt, nem éppen a legpihentebbek vagyunk/voltunk. Fél óráig bírtuk. Mindketten bealudtunk. többször is. Rutinos szülőkként természetesen megadtuk magunkat a sorsnak, irány aludni, bár azt mindketten rémülten kérdezgettük, főleg egymástól, hogy ugye nem ez lesz végig. A film történései dióhéjban: Két színházi ember, barát találkozik hosszú idő után, egy elegáns étteremben és az életről, szinházról és önmagukról cserélnek gondolatot, uptédelik egymást. Függöny. Jó ez már a második felvonásból derült ki végérvényesen. Már mint a függöny. Mert félelemről szó sem lehet ilyen kemény időkben és mi nekiálltunk másodjára is. Itt részemről egy jó húszpercig tudtam figyelni, az elhangzottakra gondolatban reflektálni, úgy tényleg a filmmel együtt menni. A végére egy talán még sohasem megélt, durvolós golgota lett belőle. Nem pörgettünk bele, de kétségbeesetten néztük egyre hamarabb és hamarabb, hogy mennyi idő van még hátra.

Ők ketten meg nyugodtan megvacsoráztak és megvitatták mi volt, rendezés, család színházi élet, badtripp etc.

Volt időm gondolkodni, hogy miért szenvedek ennyire, mert az azért az elején tiszta volt, hogy ez nem egy tipikus Roland Emmerich film.

Maradt a találgatás. 

1. Fáradtság, ez egyszerűen nem az a film, amit ilyen állapotban kéne megnézni.
2. 80-as évek eleje New York művészvilág, Grotowski is 21 éve halott. 
3. E kettő ötvözete.

Ha a film kettőre ment csak le, akkor a poszt is lehet skizó, nem?

Kétségbeesetten kerestem valami fogódzkodót és az alább belinkelt kritikát találtam és (2.0) mert más tollakkal max a dzsungelben násztánc közben madárként lehet, ugye. Nekem így a legvégére csak az maradt cikinek, már a kritika elolvasása és megértése után, hogy bakker a végén tényleg van egy rövid autós tripp és tényleg Wally itt fontos dolgon tűnődik el. De, felköpök és aláállok: Nekem ennyi, hogy tényleg André mesél, mesél, mesél, aztán Wally kiakad és finito, meg a számla. Plusz ugye az autós tripp. Háát. Ez nem az a szar, hogy gagyi és szenvelgés, plusz extrák divatja szerint. Ez nekem volt szar, mert nem találtam hozzá csatornát és utólag még Grotowski is csak fékezett habzásúan érdekes. Nekem amúgy a buddhista szerzetes volt még talán érdekesnek nevezhető. Tehát sorry és ne nézzétek meg, mert aki vájt fülű/szemű az úgyis, amúgy meg az idő drága kincs még karantén idején. Is.

 A kritika, amit köszönök, mert azért fénybe rakott dolgokat nálam. (Lichter Péter kritikája a litera.hu -ról)

 Egy Magyar Narancs riport az amúgy elképesztő munkássággal rendlkező Wallace Shawn-al. 

A film Port.hu-s ajánlója. Nem én írtam.

4/10