Ne nézzetek fáradtan filmet!

Bealudtam rajta, mégis csak ajánlani tudom...

Solo Sunny volt 1980-ból a német nyelven forgatott film választásunk, nem bántam meg, bár mintha úgy sejlene, hogy nem teljesen ezt a filmet akartam volna. Mindegy.

Nem vagyok szakértő az NDK filmművészetében, még úgy sem, hogy az átlagnál jóval többet láttam belőle. Mégis ki merem jelenteni, hogy ez az NDK egyik leg NDK kritikusabb filmje, amit kiengedtek a kezeik közül a szigorú keletnémet cenzorok. Mindezt úgy, hogy kritikus mondat, vagy akár félreérthető egy sincs a filmben. A hangulat, a látvány, Sunny alakja, meséje...

A megtekintés második harmadában lényegesen frissebbek voltunk, meg is jegyeztük, hogy bizony meg kéne nézni ezt a filmet elöről, mert hát ugyan lassú, de hangulata az nagyon van és mi lenne, ha nem lennénk hullafáradtak amikor nézzük. Azonban azt is beszélgettük, hogy ez így nem lenne fair a többi filmmel szemben. Nem néztük meg még egyszer.

Konrad Wolf és Wolfgang Kohlhaase közös rendezése volt a Solo Sunny. Már ez a rendezői párosítás egyedi és rendkívüli volt a keletnémet filmművészetben. Konrad Wolf önmagában is egy impozáns életúttal, névvel és családdal rendelkezett, talán a korábban felemlegetett keletnémet kultúrkommandó engedékenységére ok lehet, magán Konradon kívül persze, Markus a báty(A világ egyik méltán leghíresebb hírszerzője). Elég csak ezt a képet megtekinteni és lehet tudni, hogy Konrad Wolf nem akárki volt, nem csak Berlin első szovjet városparancsnoka 20 évesen és nem csak a (Kelet)Német Művészeti Akadémia elnöke 17 évig. 

Rendezőtársa és korábban többször is forgatókönyvírója, dramaturgja Wolfgang Kohlhaase sem akárki, őt leginkább a lövés utáni csend című Volker Schlöndorff film forgatókönyvírójaként ismerheti a magyar mozibajáró.

 A film egy fiatal, talán 30-on még inneni egykori munkásnő Ingrid "Sunny" Sommer története, aki egy futottak még hakniturnén énekesnő a beszédes nevű Tornádóval. Van itt minden, konferanszié, kis cirkuszi show és lágy endékás poprock. Eszméletlen szépen hozza a szerintem anno Magyarországon is ismert másodikvonalbeli, de nem gagyi vidéki haknit. Sunny egyértelműen nem egy minta polgár, a film elején már-már rutinosan megy be a rendörségre, nem Stázi, hogy névtelenül feljelentette a házmesterasszony, hangos, eteti a galambokat, idegenek járnak hozzá etc. Az első pasinak a film legelején konkrétan nincs neve. No, de kérem! Na meg az épület, meg a bútorok, meg minden.

Azért az hamar észre lehet venni, hogy Sunny bár nem keres rosszul, azért ennél jóval többre vágyik. Neki írt számok, meg egy hozzávaló pasi mindenképpen. A zenekarból többen is megkettyintenék őt, de ez valahogy nem pálya neki, illetve hűséges rajongója a taxisofőr Harry, aki olyan szépen hozza az életből ismert reménytelenül és esélytelenül hősszerelmes prototípusát, sem neki való. Találkozik a filózofus Ralph-al és alaposan beleszeret, a régi szép idők, amikor még bele voltak írva a foglalkozások a személyibe. Ralph részéről nem éppen szerelem ez az első látásra, de Sunnynak nehéz ellenállni. Meg másnak is. Közben Sunnyval erőszakoskodik a szaxofonista, számot meg egyet ír neki a billentyűs ugyan, de a konferanszié, aki egyben a hakni főnöke nem éppen a feltörekvő fiatalok nagy támogatója. Bár összejön neki a nagyon Liza Minellisre hangszerelt fellépés/ 1 szám oszt slussz/. (Ez amúgy nagyon pikáns áthallás az 1972-es nyolc Oscar-al díjjazott musicallel.

Hát szóval Ralph nem éppen a hűség mintaképe, jártak egyáltalán?Jó akkor ott a hűséges Harry, a nem latin amoroso. Vele se klappol a dolog, az a jelenet, ahogyan megpróbálnak egymással kezdeni valamit, az zseniális.

Sunny összeomlik, vissza a gyárba. Zseniális jelenetek sorakoznak, amikor például jön egy másik munkásnő, hogy Sunny hallgassa már meg és mondjon véleményt. Uhhh. Munkatársnőnél van jó sok gyógyszer, hajrá. Gyomormosás premierplánban. Uhhh.

Talpraállás, az élet megy tovább, mosolyogva és én elhiszem. Neki, el. Zenekar keresés, találás. Ikonikus faltámasztás. Az élet megy tovább. Az NDK meg rohad. Döbbenetes egy film, nem hiszem el, hogy nem látták, érezték a veszélyt ebben a filmben. A film amúgy megtörtént eseményeken alapul, Sanije Torka életéből írta Kohlhaase.

Nagyon komoly mérlegelés után 8/10, de nyolcas alá.