A '79-es mégegyikünksemlátta kategóriában egy francia filmet választottunk. Vissza kéne olvasnom, hogy miért ezt választottuk, nem tudom már. De jááááj.

A francia film, ami arról szól, hogy van egy pasi, aki nem bír felnőni és felelősséget vállalni és mindig egy újabb nőben keresi a megértést, szerelmet, ráfigyelést. A női persze mind ilyenek, de mivel még többre és még többre vágyik, ezért aztán ők maguk is a saját magukat helyezik a végén előtérbe. Jean-Pierre Léaud, Claude Jade, Dani - L'amour en fuite (1979)

Megvallom, rettentően szenvedtem. Két este alatt néztük meg. Így nem vágtam fel az ereimet a végére. Szájbarágós nézések, érfelvágó dialógusok, felpofoznivaló főszereplő, mű csókok. És mégis végig kellett szenvedni, hogy rájöjjek, ez egy pszichológiai kincsesláda az anyakomplexusról és az anya-fia kapcsolatból származó önértékelési gondokról és későbbi párkapcsolati problémákról. Csakhát a végén kezdődik ugye.

Az, hogy a főszereplő, Jean-Pierre Léaud ilyen nagy és termékeny színész, azt nem tudtam, csak így utólag az utána-keresgetésből. Ha ez volt a feladata ebben a filmben, hogy ilyen tenyérbemászó se hús se hal férfit játszon, akkor nagyon jól nyomta.

L'amour en fuite, vagyis Menekülő szerelem (a férj szemszögéből). Végignézve egész kerek a történet. Egy nézést meg is ér. De mindenképp végignézést. 4/10