Izé.

Igen, tudom.

Izé .

Tényleg azt hittem magamról, hogy értek a filmművészethez, jó nem vagyok egy filmesztéta, de hogy valami olyan fószer, aki szereti a művészfilmeket. Legalábbis eddig sokan úgy tartottak számon, hogy nem csak túl sok filmet nézek, de gyakran megyek Amelie-n is túlra. Jó, ez sem jelent sokat, de az általában nem közönségfilmként nyilvántartottakat is szívesen, sőt. Nézek. 

Hát most néztem. Próbáltam, de tényleg.

A történet röviden. Cserve filmje a vacsora Andréval került terítékre. Szokásos hendikep lájt, nem éppen a legpihentebbek vagyunk/voltunk. Fél óráig bírtuk. Mindketten bealudtunk. többször is. Rutinos szülőkként természetesen megadtuk magunkat a sorsnak, irány aludni, bár azt mindketten ...

Lassan csordogálunk tovább, elérkezett a nagy nap és folytatjuk és nem is akármivel, hanem a Mephisztóval .

Sokáig ez volt a kedvenc film, a kedvencmagyarfilm, azaz sokáig ezt mondtam ha ilyesmi szóba került.

Mostmeg látom, nézem és lassan értem meg, jó film ez még mindig, de messze nem a legjobb. Pont olyan mint egy nyolcvanas évek elejei magyar vallomás, talán még inkább látomás a nácikról és a kollaborációról. Nem tökéletes, vagyis majdnem. Akkor.

Nekem Klaus Mann műve az egyik legjobb német regény , amelyet valaha olvastam főleg e témában, de amúgy is. Valószínűleg ezért is állítottam olyan hevesen és sokszor, hogy hú a Mephisztó.

Tök sok mindenre nem emlékszem, emlékeztem. Mikor néztem meg utoljára, az is a homályba ...

Nem tudom, miért, de valamiért tartottam ettől a filmtől. Húztam is, mint a rétestésztát, hogy megnézzük. Hogy a 2,5 órás hossza ilyesztett-e meg, vagy Szabó István neve, vagy a film borító képe, vagy egyszerűen csak a címe? Nem tudom. De egy este, így a karácsonyi ünnepek közt, amikor csudamódon a gyerekek korán mentek aludni, és Skog is nyúzott már egy ideje, hogy szívesen haladna a filmes vállalásunkkal, akkor belecsaptunk a Mephistoba .

A kezdeti ezt-most-akkor-te-választottad-vagy-ez-a-magyar-film-a-listán dilemmázás után, a majd megnézzükkel lerendezve a kérdést elindult. 1981-es filmlistánk Skog választottja (így utólag leellenőrizve) egy 2 órás 25 perces politikai dráma. Az elején felsorakoztatott nevek közt elég sok ...

Vabankra mentünk. A filmválasztásnál mindenképp. Vissza kell most olvasnom, melyikünk is választotta ezt a filmet, és miért, mert már olyan rég volt, hogy...

Na, megnéztem. Jól tippeltem. Nem láttuk. Tegnapelött estig. :) Az estéhez tökéletes volt. Egy finom pohár vörösborral. Sokat gondolkodni nem kellett rajta, egy hangyányit még izgalmas is. 1981-ben készült 1934-es történet a tökéletes bankrablásról. Varsóban. Oceans Eleven. Vagy twelve, inkább, ha már a végére érünk a filmnek. Közben az jár a fejemben, hogy bizony van az a pillanat a film vége felé, mikor azt hiszed, elszúrták. Éééés.... csak lelövöm a poént.... nem. Danny Ocean is nagyon bravúrósan fejezi be, pont úgy mint Kwinto, aki 6 évet ült egy "barát" helyett, ...

Sikerült. Visszatértünk, mármint a bloghoz, az esti filmnézéshez. Nem nyígok, csak ilyen az élet. Jó befejeztünk egy Orange is the new black-et is közben.

Már öszintén szólva nem emlékszem melyikünk szemelte ki a Vabankot , egy lengyel bűnügyi filmvígjátékot, de valahogy ez lett és ezzel indítottuk 1981-et.

Teljesen korrekt filmélmény volt, de valahol mégis elment felette az idő.

Ebben a műfajban nagyon sok film készült azóta, hogy mást ne is említsek ott a poszt címében emlegetett Oceans trilógia és bizony mindent egybe véve a Vabank alul marad, de ez közben nem jelenti, hogy rossz film lenne, sőt.

Végül is egyetlen egy komoly bajom volt a filmmel, hogy minden fordulat előre látható volt, nem kellett hozzá "ős dramaturgnak" ...

Erös egy év volt. Erös egy lista lett.

Nagyon komoly vitákkal, például hogy a Mephisto most német, magyar esetleg osztrák, német nem lehet hisz ott a Das Boot. Akkor én most mit válasszak, még egy magyart? Hiszen, amúgy Ripacsok, vagy esetleg Kopaszkutya?!?

Németül meg még ott a Christiane F: A végállomás gyermekei. Amúgy ebben az évben fut a Tüzszekerek, meg az Aranytó( nekem komoly fájdalom, hogy nem került be, de rostálnunk kell.)

Szóval a nagy nehezen megszületett döntéseink:

Nem Láttuk Kategóriában: Julius Machulski Vabanque címü filmje indul.

Cserve választottja lett: My dinner with Andre Louis Malle-tól.

Az én választottam pedig: Mephisto Szabó Istvántól.

Magyar film, amolyan szarva között a tögyét alapon: Kósa ...

Hát, a cime izgalmasan hangzott. Jo, lehet, nem voltunk eléggé lazák/kipihentek/betépve/ráhangolódva, így sajnos csak két este alatt bírtuk megnézni (megvallom, bealudtunk rajta). De ami érkedes, hogy a film utáni filmkritika-videó alapján jobban felcsigázott, és majdnem megnéztük még egyszer. De aztán megbeszéltük, hogy nem lenne fair a többi filmmel szemben. Mindent csak egyszer. Úgy, ahogy. Akkor, amikor. Ez van.

Egy szigorúan NDKs film. Amit már beszerezni sem volt gyaloggalopp, de a linzi egyetemi könyvtárban sok kincs van, így a Solo Sunny is DVDn. Persze ez is technikai kihívás elé állított minket, mert a két laptopból, már csak az egyiken van CD/DVD lejátszó. És persze az az, amelyik már többször meg-kék-hal, mint nem. Na de. ...

Ne nézzetek fáradtan filmet!

Bealudtam rajta, mégis csak ajánlani tudom...

Solo Sunny volt 1980-ból a német nyelven forgatott film választásunk, nem bántam meg, bár mintha úgy sejlene, hogy nem teljesen ezt a filmet akartam volna. Mindegy.

Nem vagyok szakértő az NDK filmművészetében, még úgy sem, hogy az átlagnál jóval többet láttam belőle. Mégis ki merem jelenteni, hogy ez az NDK egyik leg NDK kritikusabb filmje, amit kiengedtek a kezeik közül a szigorú keletnémet cenzorok. Mindezt úgy, hogy kritikus mondat, vagy akár félreérthető egy sincs a filmben. A hangulat, a látvány, Sunny alakja, meséje...

A megtekintés második harmadában lényegesen frissebbek voltunk, meg is jegyeztük, hogy bizony meg kéne nézni ezt a filmet elöről, mert ...

Az élet nálunk szokásos kacskaringóival, végre visszakacsázhattunk a mi kis filmes vállalásunkhoz.

Naná, hogy nem ment egyszerűen, mármint a visszakanyarodás. Mindenféle apró-cseprő ügyeinkel nem fárasztanék senkit, viszont az már sajnos ide tartozik, hogy az általunk kiválasztott magyar film, Ranódy László alkotása a Színes tintákról álmodom, nem elérhető a számunkra. Így újat választottunk és rövid vacillálás után Radványi Géza Cirkus Maximus című művét választottuk. Talán nem fair így az elején lelőni a poént, hogy hát nem egy Valahol Európában ez a film.

Radványi életműve meglehetősen csapongó, tulajdonképpen teljesen passzol hozzá, ezért feletébb cinkes lenne keretezni az életművét, hogy a Valahol ...

Azon tűnődünk épp az emberrel, hogy ugyanarra a blogra lehet-e egyszerre két helyről belépve ugyanabban az időben írni... úgy néz ki, lehet. :) Ember velem szemben ül, és írja a véleményét a tegnap esti 1980-as magyar filmünkről, a Circus Maximus-ról. Én ist ezt teszem, csak nekem visszatükröződik a napsütés és a hóesés a monitoron, így kicsit lassabban haladok.

Azt olvasom, tavaly augusztusban írtunk utoljára. Hja, azóta volt ez meg az, elköltöztünk, újra raktuk magunk, és most az új évben megújult erőkkel belevetettük magunk 1980-ba. Vagyis vetettük volna, de az eredetileg kiszemelt Színes tintákról álmodom -ot nem bírtuk beszerezni. Azért ha valaki tud hozzá elérhetőséget, azt megköszönöm, mert én belül még nem adtam fel. ...