Nem emlékszem rá. Kizárt, hogy nem láttam, de nem emlékszem rá. Szóval az Égigérő fű . Kezdjük rendhagyóan.

Szereposztás:

• Rajz János(Poldi bácsi: A gyep, az a szép zöld gyep!), aki annyi, de annyi mellékszerepben volt észrevehetö, például nekem emlékezetes maradt a Köszívü emberek fiaiból Mihály mester, a csizmadia az ostromból. Szintén emlékezetes volt halála a Szent Péter esernyöjéböl.
• Fónagy Márta(Poldi Bá felesége). Ö tipikusan az a színésznö, akire az korosztályom biztosan emlékszik, na nem a nevére, az arcára, a hangjára. Èn imádtam öt, a természetességét, a hangját. Tényleg csak egy-két említés, Mondjuk Tóthné, az Isten hozta örnagyúrból, vagy a Noszti fiú esete a Tóth Marival, hogy a tóthoknál ...

Nem volt jó választás. Amikor filmet mazsolásztunk erre az évre, még mindig csak 1979-ben járunk, akkor nem figyeltem arra, hogy a Menekülő szerelem Francios Truffaut-tól egy négy és fél filmből álló ciklus befejező része(Antoine Doinel sorozat). Nekem, azt hiszem ezért is volt csalódás. 

Tipikusan kultúrsznob dolog, hogyha bemondanak egy régi nagy, híres (etc) rendezőt, akkor, aha tényleg(elgondolkozva lassan úgy téve mintha), aztán belenézve a filmográfiába jön az:

• Uhhtényleg ez is?
• Uhhezmi is volt?
• Uhhezki?

Hát komolyan és öszintén nem túl sok filmet láttam tőle, viszont rengetegszer hallottam vagy olvastam, hogy rá hívatkoznak. Ismét és jobban utánaolvasva nekem is rengeteg fontos apró adalék, részlet ...

A '79-es mégegyikünksemlátta kategóriában egy francia filmet választottunk. Vissza kéne olvasnom, hogy miért ezt választottuk, nem tudom már. De jááááj.

A francia film, ami arról szól, hogy van egy pasi, aki nem bír felnőni és felelősséget vállalni és mindig egy újabb nőben keresi a megértést, szerelmet, ráfigyelést. A női persze mind ilyenek, de mivel még többre és még többre vágyik, ezért aztán ők maguk is a saját magukat helyezik a végén előtérbe. Jean-Pierre Léaud, Claude Jade, Dani - L'amour en fuite (1979)

Megvallom, rettentően szenvedtem. Két este alatt néztük meg. Így nem vágtam fel az ereimet a végére. Szájbarágós nézések, érfelvágó dialógusok, felpofoznivaló főszereplő, mű csókok. És mégis végig kellett ...

Nem kicsit nehezen, de visszakanyarodtunk a filmes vállalásunkhoz. A nehézkedést persze a három csimpolya és egyéb tartozékok, események és gyermekbetegségek is fokozták, jó és az is, hogy hosszú és nehéz filmeket választottunk 1979-re. Például a Bádogdobot német film címszó alatt én javasoltam Cservének, mondván a kedvenc könyveim egyike, az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem mindenképpen, meg nyert aranypálmát, oszkárt a kis oszkárnak (hehe). Szóval jónak kell lennie, 7,6 az IMDB-n.

Lássuk hát. 

Hát. Günter Grass az egyik legjobb író, akit valaha olvastam, a Bádogdob nagyon nagy kedvencem tőle. Emlékszem éppen Közép-Európa Történeti Földrajza tanegységet végeztük Szögi László vezetésével, amikor kezembe ...

Elhúzódott ez a bejegyzés, sokára tartott, mire ideértünk megint. Volt karácsony, új év, bárányhimlő, kiskutya. Aztán a héten bejelentette a férj, hogy péntek estémet tegyem szabaddá, mert filmezünk. Erre péntek este, miután elaludtak a gyerekek megkérdi, na mit csináljunk. Namitnamit. Fáradt voltam, megvallom, és valami olyan filmre vágytam, amin nem kell sokat gondolkodni. Attől egy kicsit azért féltem, hogy hosszú lesz a Bádogdob .

Erre bekapcsolta, és ment, és a film háromnegyedéig azt éreztem, hogy ez érdekes, és ha nem akarsz rajta gondolkodni, akkor nem kell, ha akarsz, akkor lehet.

A kisfiú, Oskar Matzerath (avagy David Bennent ) szemei, nézése valami megigéző volt. Az egész hozzáállása az élethez is, amiben ő maga dönti el, ...

Olyan nehezen vágtunk bele a 79-es vállalásban, hogy már már szégyenlem magam. A felkonf, hogy kemény filmeket választottunk, nehezen vitt rá egy-egy hosszú fárasztó nap után, hogy még az esti közösidőnket is valami nehézzel töltsük. Aztán szombaton mégiscsak. Ráadásul egy olyan élmény után, ami a filmbe is belepasszolt volna - baktattunk haza péntek este az utcán, mikor egy kapu előtt egy férfit látok várakozni. Egyszercsak megjelenik a kerítés mögött két gyerek, futnak a férfi felé, a kapu megállítja őket. Kezük átnyúl a kapun, a férfi odahajol, megpróbálja őket megölelni. Kinyílik a kapu, gyerekek felugranak a férfi nyakába. A kaput nyitó nő egy táskát tesz a földre, sarkon fordul, bemegy. Gyerekek beszállnak az autóba, ...

Szeretem az olyan filmet, ami egyszerűen az életből van merítve, ami attól olyan fájdalmas, hogy emberi. Gyűlölöm az olyan filmet, ami attól olyan fájdalmas, hogy emberi, mert az életből van merítve, egyszerűen.

Boldog házasságban élve, három gyerek apjaként, aki éppen anyát játszik otthon, ez majdnem elviselhetetlen egy opusz volt. Dustin Hoffmann nagyon nagy színész, Meryl Streep dettó, istenem, hogy mennyire tudtam gyűlölni a film végéig a karakterét.

Döbbenetes egy film, egy diszfunkcionális kapcsolat, egy munkamániás apa és egy részben ettől  is szenvedő anya, aki radikális döntést hoz. Kilép a családból. Aztán összeszedi magát, ahogyan az apa is, aki felnő a feladathoz, nem is akárhogyan. Anya miután összeszedte magát, ...

Haladunk lassan, de biztosan a mi kis filmes vállalásunkkal.

1979 is nagyon jó filmekkel kedveskedik, itt is elhangzik az IMDB és a Wikipédia listájának a böngészése közben, hogy hú, ez is ekkor volt. Alapvetően szeretek válogatni, még gyerekként a gombfoci sorsolást is élveztem, csak enyhén volt irányított. Filmek között csemegézni, egyszerűen zseniális.

A két legpopulárisabb hamar kiesett, a horrort csak én kedvelem, így az Alien repült, míg az Apokalipszis most valahogyan sok lett volna, az 1978-as Szarvasvadász után. A Mad Max és James Bond/Moonraker szóba sem kerültek, azonban a Walter Hill féle The Warriors nekem tetszett, míg lejjebb nem csúszott a szemem a Stalkerra.Egyértelmű volt ezt én akarom, míg Cserve az alatta felbukkanó ...

Filmes vállalásunk első nagy mérföldkövéhez értünk. Vettünk egy DVD-t. Igen. Dévédét. Vettünk. Ugyanis az osztrák/német nyelvű régi filmekhez való hozzájutás akadályba ütközött - a könyvtár média osztályán sem találtuk meg, a stream-biznisz sem ment. Így a jó öreg megoldásnál maradtunk. Amazon a barátunk is lett volna, de mivel kemény 5 eurót kértek a dvd-ért és a kiszállításér mégannyit, ezért a helyi könyvesboltban rendeltem meg. És láss csodát, másnap már ott is volt. Az Anton, der Zauberer .

De maga a film is ilyen. Olyan régimódi bizonyos helyeken, és mégis varázslatosan gyors és modern. Antont épp temetik. Így kezdődik a film. Aztán elkezdi mesélni kis gyerek korától a történetét. Hogy szeretett bele az ...

Anton der Zauberer/Anton a varázsló , egy igen érdekes lezárása (részünkről) 1978-nak. Egy NDK-s film, egy vígjáték, egy nagyon enyhe kikacsintás a rendszerből. Nem tudom ki hogy van vele, de én magamtól nem sokat tudtam az DEFA-ról , az NDK filmvállalatáról és úgy generel alig valamit a keletnémet filmművészetről. Persze láttam gyerekkoromban bőven filmet "keletről", de nem igazán tudtam egy emlékezetes, utólag keletnémetnek tűnő filmkockát, jelenetet sem beazonosítani. Utánaolvasva persze már egy-kettő beugrott, de gyakorlatilag így is terra incognita nekem ez a terület(még). Anton hát úttörőként is meg kellett állja a helyét. Megállta.

Anton szerepét Ulrich Thein kapta, aki talán Johann Sebastian Bachként lehet ...