A címből valahogy nem is sejtettem, hogy ez egy zenetörténeti sztori lesz, ráadásul valóságalappal. Aztán még Tommy Lee Jones is felbukkant benne, akiről soha de soha nem sejtettem, hogy volt nem ráncos korszaka is életében. Aztán tessék. Country zene és egy fiatal Tommy Lee Jones. A countryhoz nincs túl sok közöm. Akár mikor ezirányú zenét hallok, egyetlen dal villan fel a fejemben, a "Stand by your man..." refrénű, talán a címe is ez. A filmben is végig vártam, hogy felcsendül ez a dal, de nem jött. Jött cserébe 14 éves lány házassága, aki 16 évesen már anya, és a film végéig 6 gyereket szül. A film alatt persze bevillongtak a mostani életemből dolgok, hogy hogy oldja meg ennyi gyerekkel, és hova teszi őket, mikor kimennek este a ...

A szénbányász lánya/ The Coalminers Daughter .

Hinnye. Loretta Lynn , hinnye.

Azt hiszem nem odázhatom el a nyilvános beismerést, nem vagyok country zene fan. Konkrétan rühelltem, most már csak nagyon nem kedvelem. Loretta Lynn és élettörténete nem hatott meg.

A film amúgy nem árult zsákbamacskát, tényleg a legminimalistáb google használattal kideríthetö volt, ez Loretta Lynn élettörténete 1980-ig. Mivel 1932-ben született és 1961-ben kezdte a pályáját mint énekesnö. Èn balga azt hittem, hogy többet énekelnek benne, vagy legalább leránt a nagy amerikai mocsárba társadalmi, szociólogiai értelemben. Hát nem, ez sem, vagy csak éppen alig valamicskét.

Pedig a történet igazán erös, van Loretta, aki tényleg egy szénbányász ...

1980-ból ez az én választásom volt. The Blues Brothers . Állítólag mekkora nagy kultfilm, milyen jó zenével, még a filmzene CD is ott porosodik a polcon valahol. És szégyen, nem szégyen: én még nem láttam. Tegnap estig. Jól bele is vágtunk, gyerekek fél kilenckor már nyugodtan, ütemesen szuszogtak, és még a naplementét is láttuk, és nekiálltunk. Én végig bírtam, ember fél út előtt kidőlt - de hát ő dolgozott egész nap, én meg csak a hárommal voltam egész nap otthon - és ő amúgyis már látta... de engem valahol valami megfogott benne. Egy kis gin-tonic-kal megspékelve.

A sztori valahol kő egyszerű - a két testvért felnevelő árvaházat bezárással fenyegetik, ha nem fizeti ki az adóhátralékot. A két fivér bevállalja, hogy ...

Oké, beismerem, hogy nem csak a Hair az egyetlen zenés-táncos film a gyerekkoromból, nem Cserve rontott meg a Mamma Miával.

Ezt a filmet, mármint a Blues Brothers , imádom és gyakorlatilag bármikor megtudom nézni, de legfőképpen hallgatni.

Ez egy zenetörténeti mérföldkő és egy muzikális löncshúskonzerv egyben. Minden benne van (majdnem) és bármikor, bármivel fogyasztható. Igen azt is beismerem, hogy szeretem a gyíkhúst. Isteni melegszendvicskrémet lehet(ett) belőle csinálni.

Egy ilyen filmről mit lehet ilyenkor írni? Hogy tele van zseniális muzsikusokkal? Hogy Dan Aykroyd valamikor így nézett ki és így táncolt? Jó 77-es születéssel Közép-Európából nyilvánvalóan nem a hetvenes évekbeli  Saturday Night Live  -on nöttem fel, ...

Átlagemberek . Mondja a cím magyarul. Robert Redford első rendezése.

Egy teljesen klasszikus filmnek indult, amiben Donald Sutherland szuper fiatal, és egy család életébe nyerhetünk bepillanást. Szép lassan kiderülnek a szép amerikai ház, rendezett családi élet, nyugodt iskola előtti reggeli mögött rejtőző titkok, drámák, történések, emlékek. És szép lassan kibontatoznak a kapcsolatok mögötti jelentések, miértek. A ráböbbenések. A megértések. A megvallások. A megbocsájtások. A halál. S az élet. Ez a film nem egy hétköznapi film. Átlagemberekről szól. Rólad, rólam. Ez a film ez én vagyok. Az én életem. És igazából szerintem, ha bárki megnézi, talál benne valamit, ami ő, ami róla szól. Mert a nap  végén mi mindannyian ...

Átlagemberek /Ordinary Poeple az első film 1980-ból, Robert Redford első rendezése.

Mostanában el-elhagyja gondolatbuborékban a fejemet, hogy a filmes estéinkre is rá kéne pihenni, mert. Mert fáradtan nem az igazi, de. De itt is csak az elején éreztem a fáradtságot, mert a film az első harmad után már megfogott és nem is engedett el. No nem azért, mert olyan izgalmas volt, hanem mert érdekes volt és húsba vágott.

Ez is az a film, amit sok mindenkivel megnézetnék, érdemes volt megnézni és belegondolni ... és durva volt, ahogyan a saját kis világunkban felfedeztük a párhuzamokat, ahogyan befejeztem mondatokat, ahogyan tudtam, hogy mi fog történni és mégis teljesen lekötött. Nem álltam fel a végén és nem "rohantam" sehova, ültem és ...

Telik az a rohadt idő, 1980-ban járunk már. Azért így visszatekintve nagyon más idők voltak. Például egy színész lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Neve ma már egy korszakot jelez. Moszkvai Olimpia, ahol a szovjetek Afganisztáni bevonulása miatt nem voltak ott a "nyugati országok". Na itt legalább van némi állandóság, Afganisztánban azóta sincs nyugalom, szemernyi sem.

A filmek terén így visszatekintve viszont nincs nagy meglepetés, itt is már jó sok filmet ismerünk, meglepőnek csak az bizonyul, hogy hamar meglett az 1980-as ötösfogat. Egyedül én birkóztam magammal, a kiválasztás terén.

Ezúttal is az 1980-as IMDB-népszerűségi lista alapján válogattunk. Hát a Ragyogásra egyikünk sem vágyott. A Birodalom visszavág nagy kedvenc ...

Elég sokára jutottunk el oda, hogy leüljünk, megnézzük 1979 utolsó filmjét - márminthogy a listánkról utolsót. Az ember felvezetője után, miszerint hosszú és nem egyszerű, nehezen álltunk neki. Hát bizony, hosszú volt és nem egyszerű. De megérte. Napok óta ezen kattongunk mindketten, hogy hogy is írjuk le, amit ez a film okozott.

1979-ben készítették. De a film nagyon kortalan. Nyilván az orosz beszéd és az atomerőművek a háttérben belehelyezik egy történelmi korba, akarva-akaratlan, de ha nem, akkor sincs baj. A lényege a filmnek akkoris változatlan. A hitről. A reményről. Az útról az önmegismerésig. S hogy tényleg meg akarjuk-e magunk ismerni. Szembe merünk-e állni a félelmeinkkel. Meg tudjuk-e fogalmazni a leghőbb vágyainkat. S ha ...

Bevallom kicsit féltem töle. Tudtam és már tudom is, hogy ez egy nagyon fontos film.

Andrej Tarkovszkij egy olyan helyre vezetett el engem, ahol nem szeretek lenni. Nem szeretek filozófálni, vagyis de nagyon is, de a hitet, vallást kerülöm mint az egyszeri paraszt a csengettyüs embert. Tarkovszkij arra is rámutatot, hogy ez nem jó stratégia, igaz korrektül nem rág/ad az ember szájába semmit. (Persze messze nem csak hitről szól a film) Két napja néztük meg este és még mindig foglalkoztat, ilyet is rég tett film velem, holott amivel foglalkozik, az nagyon nem a világom. Sokkal jobban érdekel a történelmileg és/vagy lehetöség szerint datált, helyrerakott nagyon is konkrét dolgokkal foglalkozó filmvilág. Ezt csak azért írom le, mert nagyon messziröl ...

A magyar film kategóriában a Mese habbal lett volna a terítéken, de az istennek nem bírtuk megtalálni, megvenni, le***ni sehol, így alternatív film keresésébe kezdtünk. Nem azt néztük, ki csinálta, hanem hogy szimpatikus-e a címe. Férj olvasta a wikipedia ide illő felsorolását, én meg mondtam, stop. Égigérő fű lett.

Egy mese. :) Gyerekeknek. De nem csak. Egy gyerekről. És arról, hogy igenis merjünk nagyot álmodni. Mert a fülbe ültetett bolhából igenis lehet elefánt, avagy a belső udvarra ültetett fűből születhetnek barátságok, mosolyok, változhatnak meg életek, sorsok.

A nyári szünetre a ház lakosaira "ragadt" kisfiú, Misu ugyanis kitalálja, hogy az éppen nyugdíjba menő parkőr szomszédnak, Poldi bácsinak mivel okozhatna ...