Két estém Andréval
Izé.
Igen, tudom.
Izé .
Tényleg azt hittem magamról, hogy értek a filmművészethez, jó nem vagyok egy filmesztéta, de hogy valami olyan fószer, aki szereti a művészfilmeket. Legalábbis eddig sokan úgy tartottak számon, hogy nem csak túl sok filmet nézek, de gyakran megyek Amelie-n is túlra. Jó, ez sem jelent sokat, de az általában nem közönségfilmként nyilvántartottakat is szívesen, sőt. Nézek.
Hát most néztem. Próbáltam, de tényleg.
A történet röviden. Cserve filmje a vacsora Andréval került terítékre. Szokásos hendikep lájt, nem éppen a legpihentebbek vagyunk/voltunk. Fél óráig bírtuk. Mindketten bealudtunk. többször is. Rutinos szülőkként természetesen megadtuk magunkat a sorsnak, irány aludni, bár azt mindketten ...